Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)
7. A balatonkeresztúri uradalom üzemszervezete
a kasznár és a kulcsár. Az előbbi a gabonatermesztés összes gondjával, az utóbbi a borral kapcsolatos teendőkkel foglalkozott. Az utánuk következő ispánok pedig a gazdálkodás minden mozzanatánál jelen voltak. (374) Keresztúron a gazdaság gondja a számtartó vállára nehezedett. (375) Igen sokoldalú, jólképzett gazdasági szakembernek kellett lennie, ha a tőle elvárt feladatoknak maradéktalanul meg akart felelni. Nagyváthy János és hozzá hasonlóan Csondor János is hosszú oldalakon át fejtegetik e tisztségnek a fontosságát. Végül Csondor summázva azt mondja róla, hogy ,,jobb keze lévén az Igazgató Tisztnek a Gazdaságnak minden ágaiban magát tökéletesítteni igazodik. Mindenféle eladások, s vételekben, Contractusok tételéhen jelen vagyon, azokat ő is alá írja. . ." A számadó könyveket pontosan vezeti és időben leadja évi elszámolásait. (376) Egyszóval irányítója, mozgatója, összefogója és sáfára a rábízott birtoknak, aki azonban mindenkor köteles magát alávetni a központi hivatal döntéseinek. A kasznár a számtartó után következett rangban és felelősségben egyaránt. ,,Főbb kötelességei a Naturáliáknak, Marháknak, és Materialéknak hiteles Bevezetések, és ki=adások, és à Pintzékre, s Granariumokra való vigyázás." Az ispánok számára Nagyváthy János erősen ajánlja, hogy az Instructiot „magoknak le=írják, és ujjra meg=ujjra olvassák, míg nem az egész Gazdaság folytatását által értik." (377) Erre ugyan aligha került sor, mert az ispánnak, ha komolyan vette feladatát, gyakorlatilag a gazdaság összes munkájánál jelen kellett lennie mint elosztó és felügyelő személynek. Keze alá tartoztak a majorgazdák, pajtamesterek és a többi, egy-egy részterület ellátásával megbízott személy, mint erdőpásztor, béres, a cselédek. Ö ellenőrizte közvetlenül a teljesítményeket. Nem hagyhatjuk szó nélkül a gazdaságokba fölfogadott deákokat sem. A 18. században az uradalomban dolgozók képzettsége nem annyira az oktatáson, mint inkább a tapasztalaton alapult. „Az uradalomba felvett gyakornok a hivatali szamárlétra minden fokát - írnok, kulcsár, sáfár, kasznár, számtartó, tiszttartó, esetleg felügyelő — végigjárva, munkája során sajátította el az ismereteket, amelyeknek birtokában idővel a gazdaság vezetője lehetett." (378) Csondor János saját magáról is leírta, hogy fokról fokra emelkedett a gazdasági beosztások lépcsőjén a legmagasabb pontig. Nagyváthy János a deákok kötelességévé tette, hogy a napi írnivalókon kívül vezessenek Diariumot, „a* mellyben naponként . . . bé=írják, mitsodás idő volt, mit dolgoztak rajta, és az illyen időben való munka után mitsodás lett a J Termés. " Észrevette azt is, „hogy a Tisztek kőzűl tsak kevesen vannak, a kik a számadás mesterségét értenék", ezért a deákok számára előírta, hogy a számadások vezetését gyakorolják, mert egyébként nem engedhetők magasabb s ezáltal felelősebb beosztásba. (379)
