Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)
7. A balatonkeresztúri uradalom üzemszervezete
A keszthelyi Direetio élére Festetics György 1792-ben Nagyváthy Jánost hívta meg jószágkormányzónak (370) ? s 1793-ban kidolgozták a Festetics birtokok korszerű igazgatási rendszerét. A központi hivatal feladatát a következőkben jelölték meg: „1. Az uraság jussainak törvényes úton való védelmezése. 2. A gazdatisztek gazdálkodásának serkentése és szemmel tartása. 3. A bevételek és kiadások számonkérése. 4. A crediti cassának kezelése. Tagjai: a director, inspektor, exactor, secretarius és cancellista." (371 ) „A birtokkormányzat három fő - birtokgazdálkodási, közigazgatási és jogszolgáltatási — funkciója közül a legnagyobb figyelmet az elsőre fordította" — írja Kállay István. (372) A kormányzati szervek felügyeltek a mezőgazdasági üzem fenntartási, építkezési, beszerzési gondjaira. Figyelemmel kísérték a robotos munkanapokat, hogy ennek ismeretében vegyék igénybe a részes- vagy napszámos munkaerőt. Kezükben tartották az uradalom bérleti ügyeit; a különböző termeivények piaci lehetőségeit; és mindenek előtt nagy gondot fordítottak a pénzügyek kezelésére, a bevételek és kiadások ellenőrzésére. E vázlatosan érintett fő teendők mellett még hivatali gondjaik közé tartozott az özvegyekről, árvákról való gondoskodás, sőt a kisebb mérvű peres ügyek rendezése is. Tevékenységük a gazdaságban folyó élet csaknem minden területét átfogta olyannyira, hogy kihatott még a jobbágyfalvak önkormányzatára is. Semmi sem történhetett a földesúr tudta nélkül, sőt a falusi bíróválasztásban is beleszólt úgy, hogy az általa kiszemelt négy jelölt közül választhatott csak a faluközösség vezetőt. Szüksége volt lojális bírókra, hiszen segítségükkel tartották nyilván a robotokat és egyéb szolgáltatásokat. A központi kormányzat az egyes uradalmak tisztikarára és azok beosztottjaira támaszkodott. E rendszer nem volt egységes sem személyi összetételben, sem az elszámolás módjában. Csondor János, akiről korábban má*megemlékeztünk, 1819-ben adta ki a Gazdaságbéli Számadó és Számvevő tiszti utasítások . . . c. könyvét. A bevezetőben elmondja, hogy e tárgyat csak a Georgiconi Intézetben tanítják, s egységes szemléletű, könnyen áttekinthető útmutató hiányában e téren az egész országban nagy zűrzavar uralkodik. Ö, aki 34 éven át mint gazdasági tiszt látta ezt, most tapasztalatait közreadja „mind a Számadók, mind az Uraságok okulására." (373) Vegyük példaként az alsólendvai uradalmat. Ennek élén a provisor (tiszttartó) állt, aki az egész gazdálkodásért, és az ott dolgozók tevékenységéért felelősséggel tartozott. Később munkáját csökkentették a rationista (a számadások és kassza kezelője) mellérendelésével. Közvetlen alája tartozott
