Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

7. A balatonkeresztúri uradalom üzemszervezete

Végezetül szeretnék annyit hozzáfűzni az elmondottakhoz, hogy a felsorolt munkálatokkal korántsem fejeződött be a Kisbalaton mocsarainak, berkeinek lecsapolására tett egyéni erőfeszítés. Festetics György nagy költséggel szárította a keszthelyi Georgikon tőzeges altalajéi rétjeit; csatornáztatta a hévizi patakot, s hollandiai szélmalmot építtetett a posványos rétek kiszárítása érdekében. (365) 1818-ban pedig megkezdődött a Balaton- és Sió szabályozása, amelynek az volt a célja, hogy kiszárítsa a korabeli térképeken jól látható bozótos, berkes, lápos területeket, s fokozatosan hasznot hozó kultúrtájjá alakítsa át. (366) 1827-ben Hrabovszky Dávid így írt a lecsapolás eredményéről: ,,A 4 év előtti Sióletsapolás által a víz libellája 3 lábat esett; a vízkiterjedésnek kevesülése által a Mélt. Uraság kapott Keszthely körül 3500, Kereszturott pedig a somogyi részen 700 holdat. . ." 1863-ban Fényes Elek arról adhatott hírt, hogy a Sió újabb szabályozása által a Balaton tükre lejjebb szállt, s a 40 ezer holdat elfoglaló fonyódi, marcali és ormándi bozótoknak nagy része már használhatóvá szelídült. (367) így hozta meg gyümölcsét a 18. század végén megkezdett lecsapolás a Festeticsek számára. 7. A BALATONKERESZTÚRI URADALOM ÜZEMSZERVEZETE A sokszor több vármegyére kiterjedő földesúri birtokok kézben tartása nem volt egyszerű. A török megszállást megelőzően - amíg az árutermelés megnövekedése nem szabott más követelményeket — földesúri gazdálkodás szervezete jórészt a familiárisok láncolatára épült, s ebben a láncolatban pontosan meghatározott feladatokat látott el minden személy, aki munkájáról a közvetlen felettesének tartozott elszámolással, és ez így ment fölfelé egészen az utolsó lépcsőig, ahol maga a tulajdonos állt. (368) Az árutermelés nagyobb mérvű kibontakozásával ez a hagyományos „minden menjen a maga szokott útján" módszer már nehi vált be. Szükség volt egy olyan központi irányítási rendszer kiépítésére, amely képes a nagybirtok egészét áttekinteni, annak gazdálkodását ésszerűen vezetni, s az önellátáson túl jelentkező feleslegeket piacon értékesíteni. (369) Az egyes uradalmak — részben méreteiktől függően — alakították ki egyedi igazgatási módszereiket. A központi birtokigazgatási szervek a 18. század közepétől kezdve jöttek létre. Élén az igazgató állt, aki mellé főtisztek, kisegítőként jegyzők, írnokok, gyakornokok voltak beosztva.