Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

es környezetváltozás korában is 278 madárfajról beszélhetünk a Balaton mentén, mennyivel több és változatosabb lehetett számuk a 18. században! Richard Bright írja, hogy a Balaton „partjain tömérdek szárnyas tanyázik: fehér pelikán, a bölömbika, a szárcsa, a szalonka, és mindenféle réce. Ezek . . . nagy csapatokban jelennek meg, és tömegesen akadnak fönn a hálóban, amelyeket olyankor az emberek kifeszítehek?T337) A madarászainak sokféle módja ismert (338), mi a télközépi dátumból mégis arra gondolhatunk, hogy a madarászok elsősorban fenyőrigót foghattak. Ennek a madárnak ugyanis fő vadászati ideje decembertől februárig tartott, mivel csak télen tartózkodik nálunk. Pável Ágoston részletesen foglalkozik a Vendvidék és az Őrség rigászaival, aprólékosan leírja a lépvesszős madárfogást, de nem feledkezik meg a hurkozásról sem. (339) Feltehetően a soproni madarászok is ugyanezt a módszert használhatták, hiszen a fenti szerző irodalmi adatra hivatkozva elmondja, hogy Sopron megyében is ismert volt a lépvesszős és tőrös rigyászás. A Festetics uradalmak erdeiben fagyöngy is jócskán termett, amelyet eladtak a madarászoknak. Nagyváthy azért is hívja fel rá a figyelmet, hogy a sertések legelője elfogyván, a kanászok a ..sereget fa Gyöngyei ne kínozhassák, a Gyöngy szedést árendába kell a Madarászoknak adni . . . (340) A madarakat nagyobb városokba szállították a kereskedők: Pápára, Győrbe. Szentgotthárdra, Regedére, Muraszombatba, de főként Budapestre. A soproni madarászok minden bizonnyal Bécsbe adtak túl zsákmányukon. (341 ) A berki emberek, a halászok maguk is jól ismerték a madarak tulajdonságait, és sok vadludat, vadrécét, fácánt megfogtak étkezés céljára, noha tiltotta az uraság, hiszen a vejszébe került szárcsát is be kellett szolgáltatniuk. (342 1826-ban a keszthelyi uradalom rendkívül szigorúan meghagyta a szentgyörgyi halászoknak, hogy „tavasszal a Balaton környékén repdeső Kótyagmadarakra vigyázattal lenni, s ha ollyanokat foghatnak, vagy tollait megtalálnák, az Uradalomnak általadni, minden egyes darab másnak adott Kótyagról fizetendő 50 11 büntetés alatt köteleztetnek, többnyire ezen Kótyagoknál arra vigyázzanak a halászok, hogy a hosszú vékony bokrétának való tollak tisztán és épségben megmaradjanak."* 343) Akárcsak a sárréti pákász darutollainak értékéről hallanánk, ahol az „juss volt, hagyaték. Az apa végrendeletében hagyta legkedvesebb fiára s nem is számított legénynek, akinek nem volt darutolla. (344)