Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

A csík a legszegényebb néprétegek élelmezésében játszott fontos szerepet, akiknek nem tellett arra sem. hogy hálókat készítsenek és azzal halásszanak. Az úri asztaloknak változatosságot biztosító csemegéje volt. Egy 1 5.század végi szakácskönyv 1 5 fajta készítésmódot közöl róla. (318) A másik dolog, amelyet a keresztúri halászok szerződéséből meg kell említenünk, az 1775-ben kötött egyezmény egy sora. „Négy esztendőre semmi fogas nélkül, ha m Balaton vizelecsapol ta tné'k isi' (kiemeiés-P. K.) -azaz. ha négy évig semmit sem fognának, és ha ráadásul a Balatont is lecsapolnák, akkor is bérbe veszik a halászatot. Itt a Balaton vízszintjének szabályozási tervéről van szó, amely szerint a tó közepén építendő csatorna a Sárvizén és a Zalán keresztül a Dunával és a Murával kapcsolná össze a Balatont. Ennek kettős hasznát várták: jelentős belvízi hajózás kialakulását; és a kimélyített csatorna által a vízszint olyan mérvű süllyedését, amely a környező mocsarak vizét magába szíva azokat kiszárította volna. A tervet 1764-ben Krieger Sámuel készítette el. (319) Erről Richard Bright is hallott, és beszámol róla keszthelyi tartózkodása kapcsán. (320) Úgy látszik, a halászok egyáltalán nem rémültek meg a terv „négy éven belüli" megvalósításátó 1. „A szentgyörgyi halászok szerződése Î 775 76-ban a szentgyörgyi határvizére szólt. 1 783-tól pedig mára bottyáni vizekre is kiterjedt. Céhes életükről, szerszámaikról nem sokat tudunk, de a kontraktusokból arra következtethetünk, hogy a nyíltvízi, nagyhálós halászat mellett amelyet az uraság könnyen ellenőrizhetett - jelentős kishalász tevékenységet is folytattak a céh tagjai. S ezt az uraság már nem tudta követni, ezért kellett egyénenként 15 pénzt fizetniük minden fej venecitüi s előbb 75 pénzt, majd egy forintot a turbukozús után. 1783-tól harminc forint árendát adtak két részletben. Állandó megkötéseik közé tartozott akárcsak a keresztúriaknak - hogy a fogott halat nem adhatták el az uraság tudta nélkül. Ezen kívül, ha szárcsa! találtak a vejszéikben, azt be kellett adniuk az uraságnak egy forint büntetés terhe alatt. Kötelesek voltak halászó vizeikre vigyázni, s az orvhalászokat a halászok maguk köz<>tt négy forintra büntethették. Ez az összeg a céhvagyont gyarapította, és biztosította a halás/.óvizek szigorú őrzését. (321 ) Kedvezményként az uradalom megengedte nekik, hogy nádvágáskor szedhetnek vejszének való nádat, de felesben: ahány kévét maguknak, anynyit az uraság számára is. tetőfedés céljára. Szerződésük utolsó dátuma: 1787 90-ig szól. De ránk maradt még egy, 1826-ból való, igen részletes