Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

köböl alá való szántóföldet; kaszálót; kukoricás kertet; és a bor árulásáért hol két, hol három köböl búzát és rozsot. Ezen felül a fogadó körül elterülő réteket fönntartották a szálló vendégek állatainak a legelésére, mint ezt a legeltetési szerződések némelyikében olvashattuk. Egészen 1776-ig a gazdasági tisztek és állataik teljes és ingyenes ellátásban részesültek az uradalom vendégfogadóiban, ettől kezdve azonban az ebédért és vacsoráért húsz—húsz dénár járt tőlük. Úgy tűnik, hogy a fogadósok egyike-másika annyira meggazdagodott, hogy a szerződésben határt kellett szabni, hány állatot tarthat ingyen, és mi az a mérték, amelyen fölül neki is fizetnie kell az eltartásukért. íme: a simonyi vendéglős tarthatott két lovat; négy „öreg Fejér marhát". Hat állaton túl minden egyes darabért fűbért fizetett, ha pedig sertéseket is tenyésztett, épp úgy köteles volt utánuk makkbért fizetni „mind a polgárok". A bottyáni Rajki József is engedélyt kapott négy marha tartására, de magának kellett az istállót felépítenie számukra. Télen bizonyára csendes volt a bottyáni fogadó, befagyott a Balaton. Ezért az uraság megengedte a a bérlőnek, hogy (meg nem nevezett) mesterségét addig, amíg a Hajó (komp) jár, csak a kamrában végezheti, télen azonban beköltözhet a nagy szobába, de munkája ellenére tartsa tisztán. Molnár A malom különleges szerepet töltött be egy-egy vidék életében. Nemcsak azért, mert a mindennapi kenyérhez hozzájuttatta az embereket, hanem azért is, mert valóságos információs központ szerepét töltötte be. Időnként menedéket nyújtott az üldözöttek számára, a különböző helyről idesereglő őrletők kicserélték híreikat, sőt üzleteket is kötöttek a várakozás ideje alatt. Földesúri engedelemmel tarthattak malmokat falvak, mezővárosok, egyes emberek stb. A 18. században a földesúr a malomtartás jogát is fokozatosan visszavette magának. A Festeticsek keresztúri majorságához két vízi malom tartozott. Az egyik „két kerékre forgó" szerkezet Főnyeden, a másik Simonyiban működött. Tudjuk, hogy a két helység határában kisebb erekkel szabdalt mocsárvilág terült el, ezért a malmok működéséhez szükséges vízienergiát csak malomgátak építésével lehetett biztosítani. De amíg a megye más részein — pl. a Kapós árterületén - a kis fofyócskákra, patakokra telepített malmok sora gátjaikkal, rossz vízelvezetési rendszereikkel csak rontották az amúgy