Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

Varga Hiányos és hiányzó adataink ellenére is tudjuk, hogy a keresztúri dominium területén rengeteg jószágot neveltek. Csak a négy birkanyájban kétezer juhot számláltak, de nem ismerjük a szarvasmarhák, lovak, sertések számát. Az uradalmi állományon kívül a jobbágyok és a cselédek háztartásában is számos állat lehetett, hiszen extenzív tartásmódjuk nem követelt nagy befektetést sem épület-, sem takarmány szempontjából. Ezen kívül a makkoltatási, legeltetési kérelmek is alátámasztják feltételezésünket. Ennyi állat közül sok elhullott, sok kiöregedett, vagy egyébként adták el a mészárosnak, aki az állatok bőrét lenyúzta, s eladta a vargáknak. Noha a bőrkikészítéssel elsősorban a tímárok foglalkoztak, de a falusi mesterek, — vargák, csizmadiák — is értettek hozzá. Nemcsak kikészítették, hanem fel is dolgozták: bocskornak, csizmának, tarisznyának. Szentgyörgyön és Sávolyon lakott varga mester. (242) Mindketten egy-egy üres, elhagyott házhelyet kaptak az uraságtól, hogy építsék fel házaikat. Száraz, dűlt fában ingyen részesültek, ennek elégtelensége esetén pedig vághattak az uraság erdejében nyers, de gyümölcstelen fát is. A felépült ház haláluk vagy elköltözésük esetén az uradalomra szállt, aki munkabérüket megtérítette. Az építkezés évében három, illetve négy forint árendát fizettek, azontúl hét illetve tizenkét forintot. Bérletük azért magas, mert mesteremberek lévén,,az Paraszti (munkára) s Robotra alkalmatlanok.' A sávolyi mester kapott kenderföldet, s az uraság ,,a néki adott bőrért 50 pénz" kikészítési díjat fizetett. Takács Felfigyelhettünk rá, hogy a megállapodásokjórészében - annak járulékos elemeként - előfordult a házhoz közel eső kenderföld megemlítése. (243) Sőt, két kontraktus megkötői éppen amiatt ajánlottak fel 40- 40 napszámot az uradalomnak, hogy engedjen át nekik egy vizet kenderáztatás céljára! (244) A paraszti háztartások textilkészletében manapság is számottevő a vászonmennyiség, pedig a 20. században már főként csak gazdasági rendeltetésű vásznakat - zsákokat, ponyvákat, lepedőket - szőttek. (245)