Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

leginkább pénzt kért ellenszolgáltatásul az uradalom — hattól húsz forintig — és néha a vágásoktól függően 20—30 font faggyút. (237) A balatonkeresztúri és szentgyörgyi mészárszékekben viszont csak húst mértek. A pénzben fizetett bérleti díjak négytől huszonhat forintig terjedtek, a kötelező faggyúszolgáltatások pedig tíztől ötven fontig. Ha ezen felül is szüksége volt az uradalomnak faggyúra, folyó áron vagy a limitáció szerint igényelhette a mészárostól. Igen komoly üzleti segítséget kaptak a mészárosok az uradalomtól azzal, . hogy élhettek a földesúr községeiben a marhák elővételi jogával Ez azt jelentette, hogy a paraszt nem adhatta el idegen kereskedőnek állatát anélkül, hogy erről ne értesítette volna az uradalmat, illetve a jogot élvező mészárost. A kedvezményt azonban csak akkor használhatta ki a mészáros, ha megadta az állatért azt az árat, amit az idegen kereskedő beígért érte. Elképzelhetjük, hányféle módon éltek ezzel vissza! A földesurak a bérbeadott házon, mészárszéken kívül juttattak még a mesternek kukoricás-, veteményes kertet, egy nyári szekér szénát, vagy 2 szekér szénát termő rétet valamelyik vizenyős bozótban. A mészárosok mégis elég gyakran váltogatták egymást — különösen a három kis vegyeskereskedésű faluban. Bizonyára a kapott kedvezmények ellenére sem találták meg számításaikat, hiszen a jobbágyok marha és borjúhúst nemigen ettek máskor, mint kényszervágás alkalmával. Évi húsfogyasztásukat a sertés és a baromfi elégítette ki. (238) Más volt a helyzet Keresztúron és Szentgyörgyön. Itt a bérlők is hosszú éveken át meggyökeresedtek. Salamon Izsák 1774—1785-ig Keresztúron, Bencze Mojzes 1778—1792-ig Szentgyörgyön mérte a „jó húst, jó mértékkel", ahogy egyik kontraktus a mészáros lelkére kötötte. Nagyobb volt a kereskedelmi lehetőségük, hiszen az uradalom is tőlük vásárolta a fölfüstölt marhahúst nyári részesmunkásai számára, nem is beszélve a majorság állandó cselédségének —, s a földesúri háztartásnak az ellátásáról. (239) És nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy mindkét helyen vendégfogadó működött, amely szintén állandó vevőként előre mozdította a mészárszék forgalmát. (240) Talán szemet szúrt, hogy a mesteremberek miért fizettek a pénz mellett faggyúval is a mészárszék használatáért. A faggyút még a 18. —19. században is igen sokféleképpen hasznosították a gazdaságokban. Pl. gyertyát készítettek belőle; megkenték vele a kocsi vas alkatrészeit; átitatták a lábbelik bőrét, hogy megóvják a beázástól. Tehát nélkülözhetetlen volt, egy nagy gazdaság szerteágazó életében. Ezért „különösen tilos volt, hogy a faggyút zabért, kukoricáért adják." (241)