Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

5. Állattartás

A Festeticsek nem lettek volna jó gazdák, ha nem használták volna ki makkos erdőikből származó pénzszerzési lehetőségeiket. A kontraktusok könyvének 337 szerződése közül 71 a ma k ko Itatásról szól. Ha összevetjük ezekből a szerződésekből származó egyévi jövedelmet egyéb szerződések évi hozamával, akkor látjuk, hogy a földesúrnak nagyon nagy hasznot hajtottak a makkos erdők. ( 137) Makkoltatásra a bükk, a tölgy különböző fajtái és a cser szolgált. A tápértékük azonban nem egyenértékű. Legértékesebbnek a tölgymakkot tartották. A vélemények ugyan néha megoszlanak a különböző makkoknak a sertések hízására gyakorolt hatásáról, de abban megegyeznek, hogy a makkon hízott disznó szalonnája puha, sárgás, a zsírja híg. (138) Gyümölcsöt csak a kifejlett fák teremnek. A bükk 60, a tölgy 70 éves korában fordul termőre. A hozamuk nem állandó, nem egyenletes. „Sokszor 3—5 év, de némelykor 10 is eltelik, amíg elegendő termést hoznak a fák". (139) Bizonyára ilyen meddő időszak léphetett fel 1773-tól 1777-ig, mert eközben egyetlen szerződést sem kötöttek. De a makktermés menynyiségének ingadozására utalnak azok az esztendők is, amelyekben alig néhány faluval lépett egyezségre az uradalom. (140) Somogy megye rendkívül gazdag erdőben, (141) és a Festeticsek balatonkeresztúri uradalmában is minden helység határában erdőségek húzódtak, megszakítva a belőlük irtott szántóföldek nagy, művelt foltjaival. Ezek az erdők azért is alkalmasak voltak a makkoltatásra, mert mindenütt volt víz, nem okozott külön gondot az állatok itatása. (142) A szerződő felek a keresztúri uradalomhoz tartozó jobbágyok, vagy az uradalom erdeihez viszonylag közel fekvő falvak lakói, és néhány jobbmódú nemesember. 1773 és 1793 között 15 falu szerepel állandó igénylőként, néha társulva más községekkel, máskor egyedül. Ezek a falvak szinte félkörben helyezkednek el Balatonkeresztúr körül, s mindegyikhez közel esett egy-egy nagy, makkoltatásra alkalmas erdő, nem kellett hosszú kilométereken át hajtaniok az állatokat. (143) A szerződéskötések időpontja főként július vagy augusztus, egy-két esetben szeptember volt. Mindig írásban történt, az „Egész Helység nevében" néhány esküdt és a bíró jelent meg személyesen az uradalom központjában. Erre azért is szükség volt, mert a kibérelt erdőrészeket az uradalom valamelyik hivatalos emberével — többnyire az erdőpásztorral — bejárták, pontosan rögzítették „írást nem tudván" emlékezetükben, a számtartó pedig a Contractusok könyvében. Számunkra ezek az „olvasmányok" rendkívül bonyolultak, a rengeteg dűlőnévnek, határjelnek se szeri, se száma, de a parasztok és az uradalom alkalmazottai éppen ezek segítségével igazodtak ki saját környékükön.