Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

5. Állattartás

A jobbágyak bizonyára a föntebb leírt bakonyi sertést tartották, ezekre - mint élő tizedre - az uradalomnak nem volt szüksége. Helyette készpénzt kért. 1773-tól az alábbiak szerint alakult a makkoltatás bérbeadása: 1773. A sertések darabja után fizettek: „öreg szám marhátul 50 pénzt" „malaczátul pedig az az esztendős ideit értvén 30 krajcárt" Ezen felül fejenként tartoztak az uradalomnak egy gyalognapszámmal. (144) 1777—78. Darabszámban is, átalányban is egyezkedtek. Balatonkeresztúr és Szentgyörgy jobbágyai minden négy sertés után egy napszámmal tartoztak. A többiek nem. Utoljára 1788-ban „fizettek" a sávolyiak és a főnyediek a makkoltatásért saját erejükkel: minden sertés után egy gyalognapszámot. Dehát ez kivételnek számított, hiszen 1779-től már csak az uradalom központjához közel eső falvak adtak pénzt darabszám után - ez nyílván egy kis engedménynek számított — a többiek átalányt fizettek. (145) 1789-től pedig egységesen átalányt fizetett mindenki. Az uradalom azért ragaszkodott az egyösszeg — az átalány — fizetéséhez, mert azt mindenképpen megkapta, akár kihajtották a sertésnyájat, akár nem. Természetesen megállapodtak egy menynyiségben, ennél többet az átalányfizető sem engedhetett ki. A darabszám utáni fizetéskor a parasztok egy része meggondolta magát, és nem küldött állatot a makkra, így az uradalom károsodott. 1784-ben a simonyi és szentpáli lakosok a makkoltatási iratokban szokatlan kötbérrel — 24 körmöci arannyal — „önnön maguk kívánságok szerint" megterhelték magukat, bizonyára azért, mert nem ígérkezett bő makktermés, és mindenképpen biztosítani akarták állataik számára a kitelelést. A pénzösszegeket egyben vagy két részletben kellett befizetni az uradalom kasszájába. Határidőként egy-egy őszi, téli vagy tavaszi jelesnap szolgált: Szent Mihály, Mindenszentek, Katalin, Miklós, karácsony, új év, Szent György. Nincs különösebb rendszer bennük, legfeljebb az egy évben szerződöttek mindegyikének ugyanazt az időpontot jelölték meg. Az őrzés megkezdésének dátumát nem szabták meg, már csak azért sem, mert a befejezést is a bérlőre bízták azzal a kitétellel: ameddig a makk tart. (147) Néhány kivétel azért akadt: öt alkalommal kötötték ki Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét (február 2-át), háromszor február végét (21., 24. és 25-ét Mátyást), kétszer Szent József (március 19.) és egyszer Szent György (április 24.) napját. A sertéspásztorok — ha volt elég makk, és az idő nem fordult nagyon zordra — kint maradtak az állatokkal, ameddig csak lehetett. Fából, földből