Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)
3. A majorság munkaerői
el lehet teríteni a magot, a szél közüle kiviszi a gyomot, s közben súly szerint osztályozódik is. Mindig az a jobb, érettebb, tehát vetésre alkalmasabb mag, amelyik messzire esik. (101) Tulajdonképpen Jankó János is a szemek különválasztására utal, amikor azt említi, hogy a földobott szemek közül a szél az ocsút elhordta, s a leeső magvakat, a kupóc tetejéről „gyönge nyirágból kötött seprővel lefölözték", azaz a nehezebb fajsúlyú szemek a gabonahalom aljára estek, a könnyebbek a fölire. (102) A szórólapátok típusait és elterjedési körzetüket Balassa Iván összegezte. (103 Mivel a rendelkezésünkre álló cséplő szerződések fedél alatt történő munkára utalnak, feltehető, hogy a balatonkeresztúri uradalomban a szórást is zárt helyen végezték rövidnyelű, kupás lapáttal. A szórólapátokat az Alföldre az erdélyi románok, a felvidéki szlovákok, és esetleg a bakonyi szlovákok szállították. Békésben teknős cigányok készítették. (104) Kontraktus gyűjteményünkben 1780-ból van egy, amelyet „eöt satorbéli olá czigányokkal" kötött az uraság. A készítendő tárgyak között szerepelt „eöt szóró lapát" hársfából, de sem méretüket, sem formájukat nem részletezte a szerződés, nyílván közismert, a cigányok, faragó béresek és cselédek által gyakran készített darabokról volt szó. (105) Ezeket a lapátokat nemcsak a gabona tisztító szórására használhatták, hanem a magtárban fölhalmozott gabonakupócok hetenkénti átforgatására is, mint ahogy ezt a feladatot a cséplő-szerződések kötelezően előírták a cséplőmunkások részéra. (106) Noha eddig a Festetics anyagból nem került elő a gabona mosására és szemenszedésére vonatkozó utalás, mégis megemlítem, hiszen ezek a gabonatisztítási eljárások sem voltak ismeretlenek az allódiumok gazdálkodásában, gondoljunk csak Thököly Imre 1684-ből származó gazdasági utasításaira. (107) Kisparaszti gyakorlatban mindkét művelet egészen a 20. század első feléig élt. A 40—50 kiló magot vető szegényparasztok nem kérték el a jómódúaktól sem a szelelőrostát, sem a trierezőt, hanem szakajtónként az asztalra öntve válogatták, szemelték a gabonát. A trierező megjelenéséig viszont a jobbmódú parasztok is válogatták a vetőmagot. Lapáttal forgatták és szedegették belőle a gyomokat. A mosás emléke már elhomályosodott, de a vetés előtti erősen vizes-gálicos, teknőben való áztatás esetleg felvetheti nemcsak a vetésre előkészítendő mag fertőtlenítését, hanem egy korábbi mosással tisztítás meglétét is. (108)
