Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

10. Jegyzetek

244. Újlakiak kenderáztató iránti kérelme 1773-74. SZOLNOKY Lajos, 1972. 23. Több példát hoz arra, hogy néha 10-28 km-re is viszik áztatni a kendert, ha nincs határukban megfelelő víz. 245. PETÁNOVICS Katalin, 1979. 167. 246. Licsár Tamás, Szereth József, Snávbli István, Vajda Ferenc 247. TAKÁCS Lajos, 1976. 76. 121. A félig földművelésből élő szegény kisiparos példájaként éppen a takácsokat hozza fel. L. még erre vonatkozóan DÓKA Klára, 1975. 561. 248. L. ISTVÁN Erzsébet, 1979. 283. Gerencsér szócikk. 249. SZEMERKÉNYI Ágnes, 1980. 233-235. Kocsma szócikk. 250. A sümegi fazekasok a század első felében kocsival járták a vidéket. De ma is szokásban van a cserépáru piacra, vásárokra hordása autóval. 251. KÓSA László, 1977. 426. Cigány szócikk. 252. CSAPODY Csaba, 1933. 32. 253. TAKÁCS Lajos, 1980. 178. ,,E példa . . . arra is jó, hogy megmutassa a hajdan oly fontos szerszám különleges értékét, megbecsültségét azok között, akik napról-napra vele dolgozni kényszerültek" - teszi még hozzá. Megjegyzésre méltó, hogy a gyári áruk elterjedése következtében a falusi kovácsok a 19. század közepétől „döntően már nem új eszközök készítésével, hanem csak javításával foglalkoztak", mégis kevés számú, új készítményük között szerepelt a fejsze. T. i. a speciális igények kielégítését csak a kézművesipar tudta kielégítani, s ez az igény éltette fennmaradását. - V. ö. BODGÁL Ferenc, 1968. 164. 254. Kaponya: vízmerítő öblös edény. CZUCZOR Gergely - FOGARASI János, 1865. III. 969. SZAMOTA István - ZOLNAY Gyula 1902-1906. 518. Koponyás, kaponyás címszó. 255. KÁLLAY István, 1980. 176. 256. WELLMANN Imre, 1979. 158. 257. CSAPODY Csaba, 1933. 45. „A pálinkát részint romlott borból, meg borseprőből égették . .., részint romlott rozsból, búzából, néha törkölyből é,s romlott szilvából." 258. Borseprő: az erjedés után letisztult borból a mustban lévő szennyeződések. ÉGETŐ Melinda, 1977. 340. 259. A kontraktusokban Miklának írt helység valószínűleg azonos a marcali járásban lévő Nikla községgel. 260. Fejéregyháziak makkoltatása 1778-1782 között. 261. Égettbor: romlott borból, borseprőből vagy szőlőtörkölyből főzött tömény szesz. KECSKÉS Péter, 1977. 639. 262. CSONDOR János, 1819. 74. Szigorúbbra veszi az arányokat. „. . . a' jó Szilvábul, és Seprübül 8 akóra, a' Törkölybül pedig 10-12 akóra lehet alkudni, hogy egy-egy akó Pálinkát adjon az Árendás. . ." 263. KÁLLAY István, 1980. 299. 264. SZÁNTÓ Imre, 1954. 44. és Uő. 1952. 239. 265. CSONDOR János, 1819. 65.-Hienc: Sopron és Vas vármegyei némeü-„a hrank föld völgyeiben és a Thüringiai erdőben lakó ember". A német név etimológiája nincs tisztázva. A magyar nyelv történeti etimológiai szótára II. 1970. 111 -L. még e kérdésről: THIRRING Gusztávné WAISBECKER Irén, 1923. 99-102. 266. ÉGETŐ Melinda, 1980. 235. Kocsmálás szócikk. 267. NAGYVÁTHY János, 1795. 255. A mai hivatalos neve: Battyánpuszta, Balatonszentgyörgy határa. 268. BRIGHT, Richard, 1815. Fordításban 1970. 54. „A faluban (Kiskomárom) elfogadható vendéglőt találtunk. A szokásos berendezésű épület: a földszint fölött a szobák, mindegyikbe külön ajtón lehet bemenni az udvar felől nyitott tornácról; a szobák padlózva vannak, a menynyezetük gerendás."