Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

3. A majorság munkaerői

szerint dolgoztak, télen pedig a gazdaság szükségletéhez képest tevékenykedtek." (44) Hiába ajánlgatták az új mezőgazdasági gépeket a kor szakírói, ha az uradalmak nem tudták megvenni, s még a 19. században is ráfanyalodtak a fejletlen jobbágy szerszámok használatára. Ezt 1815-ben Bright angol orvos megütközve szóvá is tette. Pedig Festetics Kristóf már 1754-ben 12 „gyalog" vasrostát csináltatott Sopronban, hogy a vetőmagot megtisztíthassa, minthogy „mindenütt feles vadóc vagyon a gabonában." Két év múlva a keszthelyi gabona ugyan megrostálva került a piacra, de ez még igen kevés volt. (45) A korszerű rostálás mellett kénytelenek voltak alkalmazni a hagyományos magtisztító eljárásokat is, hiszen 1780-ban öt szórólapátot rendeltek a teknővájó cigányoktól. (46) A cselédek téli foglalatosságai közé tartozott a gabonafélék tisztítása, forgatása is. Ök képviselték tehát a majorság mindennapjaiban jelenlevő munkaerőt. Szerződésük alatt — amely rendszerint egy évre szólt — megismerték a követelményeket, és sokan közülük életük végéig legyökereztek egy-egy helyen, míg mások vándormadárként hol itt, hol ott reméltek jobb életkörülményeket. A kipróbált, megbízható cseléd nagy nyereség volt az uradalom számára. A majorság élete télen csendesen folyt. A cselédek végezték kiszabott munkájukat az állatok körüí, a magtárakban, s újságszámba ment egy-egy idegen — akár vándor, akár koldus - megjelenése. A vándormunkások 1 Nyáron fölélénkült, mozgalmassá változott a gazdasági udvar. Uj arcok, új emberek jöttek, néha messze vármegyékből vándorolva, magukkal hozva szerszámaikőn kívül vidékük szokásait, nyelvét, s a hosszú útjuk során öszszeszedett híreket. A 18. század vége felé az elszegényedett tömegek száma oly nagyra nőtt, hogy saját lakóhelyük közelében nem találtak elegendő munkát. Elszaporodtak a koldusok, csavargók, útonállók, s a megyék komoly erőfeszítéssel próbáltak gátat emelni a pauperizáció ilyen mérvű elfajulása ellen. (47) Megindult a nagyarányú munkaerő vándorlás is, különösen az időszaki munkákra. A szegénység nyáron többnyire saját megyéjében is talált volna olcsó munkalehetőséget, ezért a hatóságok megkísérelték büntetések kilátásba helyezésével visszatartani az útrakelőket. Attól féltek, hogy a munkásmigráció veszélyezteti a helyi betakarítás zavartalanságát, és magasabb bérkövetelésekhez vezet. De a fejlődés-, és a vándormunkások menetét nem lehetett megállítani. (48)