Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)
3. A majorság munkaerői
Sápi Vilmos a cseléd fogalmát a következőképpen foglalja össze: „Cseléden értjük általában mindazokat, akik különböző mezőgazdasági vagy házkörüli meghatározott . . . fizikai munkának folytonos és személyes teljesítésére . . . huzamosabb időre . . . szerződésileg lekötötték előre meghatározott bérért munkaerejüket és szinte személyiségüket is." (38) A cseléd szó összefoglaló jelentésű, amelynek tartalma az évszázadok folyamán bővült. Míg a 17. században főként a föld-, szőlő-, kertműveléssel, illetve állattenyésztéssel, vagy állatőrzéssel foglalkozók tartoztak e fogalomkörbe, (39) addig a 18. század árutermelő nagybirtokának már szüksége volt mesteremberekre, s létrehozta — ha kezdetleges formákban is — a mezőgazdasági ipart. Ezentúl a cselédség sorába tartoztak a konvenciós mesteremberek is, hiszen felfogadási módjuk formailag nagyjából azonos volt a béresekével, de társadalmi helyzetük speciális képzettségük folytán mégis különbözött tőlük. Őket a velük egy majorban dolgozók sem tartották cselédnek a szó szoros értelmében. összefoglalásul elmondhatjuk, hogy a 18. században cselédnek számítottak mindazok a különböző foglalkozást űző személyek, akik konvenciót kaptak. Sőt, hosszadalmas munkájuk miatt helyenként cselédszámba vették az egyébként részért dolgozó cséplőket is, és számukra is kötelezővé tették a belső majorsági munkákban való részvételt. (40) A cselédek többnyire valamilyen speciális munka végzésére szerződtek, amelyet az uradalom tisztjeinek irányítása és felügyelete mellett végeztek. Ha jól végezték, szerződésüket meghosszabbították, ha rosszul, a gazdaság elküldte őket. (41) Tehát tevékenységüket - még a felmerült kifogások ellenére is - szakszerűbben végezték, mint a hol ilyen, hol olyan munkára berendelt jobbágyok, akiknek sem idejük, sem kedvük nem volt a minőségi teljesítményre, és nem törődtek az okozott károkkal sem. A gazdaság a jó cselédekkel jól járt, mert munkájuk termelékenyebb, hasznothajtóbb volt a jobbágyokénál, vegyes bérezési formájuk (meghatározott pénzösszeg és természetbeni juttatások) (42) pedig nagyrészt az uradalom belső jövedelméből: a jobbágyszolgáltatásokból, malom, kocsma, mészárszék stb. jövedelméből kitellett. (43) A cselédek az uradalom, a majorság területén laktak, munkaidejüket senki sem határozta meg, így állandó jelenlétük lehetővé tette maximális kihasználtságukat télen is, amikor a mezőgazdasági munkák szüneteltek. Még a 19. század első évtizedeiben Nagyváthy ínstructioi-ban is szerepel, hogy „a Tselédek a hosszas estvéken, és a Béresek az esős napokon haszontalan ne heverjenek" gazdasági szerszámokat faragjanak (villa, gereblye, kasza-, fejszenyél, szekéroldalak, tézslák, ekék, lőcsök stb.) a tavaszi és a nyári munkákhoz. „A kőművesek, ácsok, téglások nyáron mesterségük
