Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Nagy István: Nagy Ignác és az életkép

Mikszáth Kálmán találóan jegyzi meg a Magyar titkokról: ,.Sok jóízű részlet van benne, valamint megfigyelés. A régi Pest elevenedik fel némely leírásában, a nagy rész azonban rémmesei lelemény, mely sehogysem illik az akkor még kicsiny, úgyszólván áttekinthető főváros viszonyaira.''

11 Az .író ebben a müvében sem tudott megszabadulni alkotói módszerének legfontosabb jellemzőjétől: a valóságot életképekben való látástól. így lett ez a mű is, mint a többi, életképek láncolata. Az eseményeket közös szereplő — Bende — köti össze. Ezen a szálon kívül, amely nem lehet tökéletes összetartó ereje a műnek, az egyes cselekményrészletek lazán, ötletszerűen kapcsolódnak egymáshoz. Gyakoriak a kitérők, a különálló történetek, a leírások. Ki ez a bátor férfi, az igazság rettenthetetlen bajnoka? Tudjuk róla, hogy nagyon gazdag. A legszebb emberi erények védelmezője, a hazugság, az álszenteskedés, a becstelenség elleni harc bajnoka. Jó tulajdonságait oldalakon keresztül sorolhatnánk. Bendére is igaz — mint Nagy Ignác legtöbb alakjára —, hogy csupán tettei vannak. A tetteket végrehajtó ember egyéniségéről, lelkivilágáról nagyon keveset tudunk meg. Élettelen ez az arc, bármennyire is igyekszik életközeibe hozni az író olyan megoldásokkal, hogy élethelyzeteket teremt körülötte. Igaz, ezek a szituációk sem mentesek az egyszerűsítésektől. Nagy Ignác inkább leír, mint megjelenít. Azok a szereplők „élnek"' igazán, akikre nem fordított nagy gondot. Ezeket maga az élet teremtette, s ez meg is látszik rajtuk. Ilyen pl. Bertók cigány alakja. Amikor felfogadja Bende, Bertóknak csak egy kívánsága van: piros nadrágot szeretne kapni. Vagy: amikor megsebesül, nem a seb miatt bánkódik, hanem azért, mert a piros nadrág is lyukas lett. Bendében nagyarányú hőst akart teremteni az író, s valóban, leírt alakjával és egyéniségével fölébe is nő környezetének. Ilyen nagyarányú hős Sobri is. Ezért beszélhetünk egyenlő erők küzdelméről a műben. A hős, akit Nagy Ignác Bendének nevez, Sue Rodolphejának kicsinyített mása. Nagyerejű, gazdag, bőkezű és bátor, önzetlen és lovagias, s célja neki is az ártatlanok megmentése, gyámolítása, a gonoszok terveinek kiderítése, meghiúsítása.

12 Bende Sobrit, az akkori idők hírhedt úri haramiáját üldözi, aki — a regény végén ez is kiderül, mert Nagy Ignác fokozatosan adja meg a titkok feloldását — Beattini gróf néven a gazdag Móric zsidó feleségét, Esztert megszöktette (Móric pénzével együtt), s mint Dalmer báró a gazdag Dongainéra s a szép polgárleányra, Börger Lenkére is kivetette a hálóját. Sobri (Beattini — Dalmer) egyébként egy tolvaj és hamiskártyás banda feje Pesten. Röviden ennyi a Magyar titkok cselekménye. Nem túlságosan gazdag bűnügyi történet. A kiindulástól a befejezésig azonban Nagy Ignác a kalandok, a titkok sorát halmozza fel. Nem lankadhat az olvasó figyelme — a korabelié legalább —, hiszen egymást követik a fejezetekben az izgalmas, lélegzetelállító 11 Mikszáth Kálmán: írói arcképek. Bp. 1953. 53. 12 Kovács János idézett művében részletesen elemzi Rodolphe és Bende azonos és eltérő vonásait. A Sue-hatás filológiai pontosságú feltárása minden Magyar títkokbeli szereplőre kiterjed. Végső értékelésként a következőket jegyzi meg a szerző: „Ha egyik-másik alakjában sok is a suei vonás, mindig találunk újakat is. Mindegyiket megtoldja regénye alaphangjával, a humorral, úgyhogy az első tekintetre eredetinek látszanak. Másolásokat, túlzásba vitt utánzásokat nem igen találunk." (I. m. 19.)