Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Nagy István: Nagy Ignác és az életkép
részek és a humoros, élcelődő jelenetek. A Magyar titkokban nem ritkák a különálló történetek. Ezek a kitérők más irányba terelik az olvasó figyelmét, a változó színhely csak felkelti az érdeklődést az elhagyott cselekmény iránt. Az első kötetben két jelentősebb történetet olvashatunk, A karperec; Két halott. A karperec az érdekesebb, mert elszakad a városi tematikától és a falu világába kalauzol bennünket. Igaz, hogy ezek a parasztok a népszínművek vasárnapi, jólöltözött, és a szegénységet dalolva viselő parasztjai, de Erzsi és Bandi története tragikus magot rejt magában, amelyből alapos, lényeglátó írói feldolgozás esetén igazi, a kor ellentmondásait is jól tükröző elbeszélés lehetett volna. így csak tragikus étet kép lett belőle. Az árvák sorsa című életképben az író szociális érzékenységéről tesz tanúbizonyságot. Sötét színekkel festi a dajka otthonát, aki idegen gyermekeket .,gondoz", vagy helyesebben segít a túlvilágra. A jókedvű asszonyság nevetve meséli el a kosztosok étrendjét. A lakásban olyan kosz és bűz van, amelyben a felnőtt ember is beteggé válik. Etetés után, hogy a csecsemők ne sírjanak, az asszonyság „az ablak párkányról egy csorba poharat vett le. mellybe alkalmasint egy pár kanál tej úszkált, s a legyeket elhessegetvén róla, a dugacsokat belemarta, és ezután a gyermekek szájába gyömöszkölé, és ismét a teknőbe fekteté őket." (II. 58.) Az író jól látja, hogy a nevelés fontos szerepet tölt be a gyermek fejlődésében, hogy a gyermek egész életére szól, és meghatározza a felnőtt jellemét is. Tudja, hogy a nevelés lényegében nem fejeződik be a felnőtté válással. A felnőtteket is nevelni kellene, hogy ne legyenek gonoszak, emberek maradjanak. A Bottal és bot nélkül c. fejezetben szenvedélyesen vallja meg elveit: „Az emberben mindig tisztelni kell az emberiséget, de azért minden ember iránt egyenlő bánásmódot gyakorolni csak akkor lehetne, ha mindnyájan egyenlő felfogással bírnánk; ezt pedig csak a nevelés fejtheti ki századok alatt." (II. 50.) A Magyar titkok nem mint egész, hanem mint önálló részek láncszemekbe illeszkedése érdekes és jó. Nem regény, hanem életképek füzére. A részletek gazdagságában van az erénye. Alkotásának néhány fogyatékosságát maga az író is jól látta. Dalmer, az egyik főszereplő, mondja a műről: „— Mondhatom, nem épen minden érdek (t, i.: érdekesség) nélkül szőtt regény, de sok benne az apró történet, s nem szorosan tárgyhoz tartozó leírás és kitérés, szóval, hiányzik belőle azon úgynevezett kerekség, mellyet a műbíró minden regénytől szigorúan követel. Különben élénkül leirva, meglehetős (ti. i. : nagyon jó) olvasmányul szolgálhatna." (IX. 78.) Kellemetlen helyzetbe kerülne egy mai budapesti lakos, ha Nagy Ignác Pestjének „forgatagába" kerülne. Az akkori Pestnek csaknem annyi bűnözője, csavargója volt, mint ahány rendes embere. Pest „megnövesztése", az élet nyüzsgésének a felnagyítása a regény eléggé súlyos hibája, mivel a hitelességet rontja. 13 A Magyar titkok jellegzetesen romantikus alkotás. Szinte tételesen kimutathatók az egyes sajátosságok. Elég itt Bende emberfölöttivé növesztett alakjára gondolni, vagy arra, hogy az élet teljes intenzitással való átélésének 1! Vö. : Wéber Antal: A magyar regény kezdetei. Bp. 1959. 203.
