Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Nagy István: Nagy Ignác és az életkép

életkép tulajdonképpen egy alaknak vagy jellemnek, egy társadalmi osztálynak, egy milieunak vagy egy jelenetnek bemutatása lehetőleg típusosán. Innen van az életképekben az a bizonyos koncentráltság, elvontság s torzító hatás, ezért csapnak át gyakran karikatúrába, paródiába.'"

11 Weber Antal írja életképeinkről, hogy ..mozaikszerű színfoltok, látszólag önmagukban zárt szabályos ábrák, minden nagyobb, messzebb tekintő igény nélküli apróságok. Egymás mellé illesztésük esetén azonban az apró rajzok elkapott, hevenyészve rögtönzött jelenetein keresztül a reformkori Magyarország hallatlanul izgalmas problémái tárulnak Eel. Az életképekben felhalmozott, rendszertelenül elszórt realitás-elemek, kedvező fejlődés esetén egy valóban realista tendenciájú irodalom kiindulásaként, táplálójaként szolgálhattak volna."'

7 A negyvenes években a polgári tevékenység megélénkül. Pest-Buda kezd igazán fővárossá válni: minden forrong, alakulóban van. Növekszik a lakosság száma, üzletek nyílnak, mennek tönkre, a korzókat ellepik a hölgyek. A kávéházak fénykorukat élik, az emberek életük jórészét az utcán töltik: számtalan kalandot, érdekességet kínálnak az akkor még poros, sáros utcák. A fejlődés, a szüntelen mozgás sokféle arcot, egyéniséget termel. Csak jó szem kell hozzá, csak meg kell látni ebben az új életben a jellemző típusokat. A főváros élete, a fővárosi élet kedvenc témája marad Nagy Ignácnak. Jobbára a fent leírt környezetből meríti tapasztalatait, néha kalandozik csak el a távoli múltba, vagy a jelen más tájaira. Kifogyhatatlan energiával járja az utcákat, a magyar városokat, és szorgalmasan írogatja színes megfigyeléseit. A szétszórt, apró tények halmazából a korabeli Pest-Buda hiteles — néha kicsit elferdített — képét kapja meg az olvasó. A „fővárosi élet balságait és fogyatkozásait törekvőm kiemelni, ez által alkalmat akarván adni némelly célszerű javításra és javulásra" — írja Nagy Ignác.

8 Első írói korszakának legfontosabb munkája — az 1843—44-ben megjelent Torzképek, Nagy Ignác szatirikus hajlama ebben a könyvében a legerősebb. A Torzképek méreteiben is nagy vállalkozás: négy kötete több mint 1300 oldalt tesz ki. Füzetei külön-külön is elválaszthatók, csupán a célkitűzése azonos mindegyiknek, az egyes életképeket tartalmi vonatkozások ritkán kapcsolják össze. Nagy Ignác igyeszik átfogni kora társadalmának lényeges problémáit. Mindenről van véleménye, figyelme és leleplező kedve sohasem lankad. Feltűnő, hogy az első két kötetben sokkal több életképet találunk, mint a következőkben. A további kötetek írásai megnyúlnak, az írói elbeszélés részletezőbb, nyugodtabb lesz. Ha a négy kötet 35 életképét, mását rendszerezzük, a következő sajátosságot vehetjük észre: megjelentek az „állat" életképek. Állatmeséknek is nevezhetnénk őket. ha ez az elnevezés nem lenne leegyszerűsítő: az állatok világa itt talán méginkább keret, mint az igazi állatmesénél. Valóságos és korabeli problémákról beszélnek az állatok, még akkor is, ha ezt uszkár, medve, vagy szarka képében teszik. Olyan életképek tartoznak ide, mint a sorozatot elindító Állatvüági mozgalmak ; Állatok közgyűlése ; Előítélet az első kötetből. A másodikból megemlíthetjük a fióka úr kalandjai és a Savant úr szenvedései címűeket. A harmadik kötetből a Kos úr szívbajai r

'l. m. 38. 7 Wéber Antal: A magyar regény kezdetei. Bp. 1959. 188. g Magyar titkok XII. füzet 97—98.