Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Bencze Géza: Zala megye közúti közlekedése a XVIII—XIX. század fordulóján
séges legjobb állapotba hozását. A megyei mérnök Estopigniani János (Joannes d' Estopigniani) útprc fiiterve fennmaradt, s mutatja a korabeli „csinált út" milyenségét, állapotát. 10 A közel öt öl (9—10 m) szélességű út alapját kb. tojásnagyságú kő- vagy kavicsanyag alkotta, amelyet durva folyami homokkal fedtek be. Az út száré zon tartását szolgálták a kétoldali, nagyjából másfél méter szélességű vízelvezető árkok. Ez az útépítési mód az alig fél századdal későbbi makadámutaktó; távolabb állott, mint éppen a vidékünkön közel másfél évezreddel korábban épült római utak. 1786-ban Tomasich János Zala megyei mérnök útépítési javaslatában leírja az akkor még előkerült római utak maradványait Zalabaksa és Zalalövő határában. Az elmúlt években e területen végzett és ma is folyó régészeti kutatások hozták újra felszínre a Tomasich által látottakat; a kb. 30 cm vastagságú kavicságyazattal készült, árkolt utakat, felületén esetleg bazaltlap borítással. (Ez utóbbit szinte kőbányaként használhatta az utókor, vagy talán a városokon kívül az utak kőborítása a rómaiak idején sem volt általai os.) 11 Az útfenntartás es -építés az említett szervezettség és a jelentős nagyságú közmunkás jobbágy tömeg megmozgatása mellett is igen komoly munkát igényelt, A nedvesebb évszakok, az áradó vizek kártételei igen jelentősek voltak, s gyakran előfor iult, hogy főbb utak azonos szakaszait kellett egymást követő években helyreállítani. A vizekkel való szoros kapcsolatra utal a töltések és gátutak igen magas aránya. Sok helyen ezen bonyolódott le a postavagy kereskedőiorgalc rn, de ugyanígy az uradalmak és falvaik, vagy falu és malma közötti forgalc m. Hatalmas munkaráfordítással készültek — különösen a gátutak —, mivel egyben a vizek elleni védelmül, vagy malomtavak vízvisszatartására is szolgáltak. Például szolgálhat egy — a Zalához igen hasonló természeti adottságú és jellegű folyó —, a Kapós berkén át épített töltésút, amely mindössze négyszáz méter hosszú volt, de építéséhez felhasználtak 30 szekér cölöpöt, 100 szekér rőzsét, 3200 szekér szénát és 24 000 kocsi földet. 12 Hasonló töltésút ekkoi Zalában mintegy 100—120 km-nyi létezett. Ezeken valóban töltéseket, gátutakat kell értenünk, mivel majd mindegyikükön híd, mellékükön malom állott es vizeken, mocsarakon át vezettek. Helyüket, vezetésüket, amelyeknek nyon ü helyenként még ma is fellelhetők — csak a legrészletesebb térképek ábrázolják, valamint a korabeli gátösszeírások. 13 10 SmL, Megyei postautakra vonatkozó rendeletek és térképek 1751—1846. "Römische Forschungen in Zalalövő. Acta Archeologica. 1976. 1—2. 158—159. o. 12 SmL, Mernyei uradalmi levéltára. Levelek 1808—1827. 13 Érdemes feleleveníten a korabeli útelnevezéseket is, mivel ezek zöme a XIX. század első felének fellendülő útépítéseivel, valamint a magyar nyelvű közigazgatással eltűnik, s németes vagy magyar nevek kerülnek helyükre (az első katonai felvétel elnevezéseit i em véve figyelembe) : Viae Postales, Viae Postales Regiae, Via Regia, Viae Grer, ales, Reges erecte Via, Viae Teloniales, Via Publica, Viae Commerciales, Via Publica, Viae Commerciales, Viae Militares, Viae Aggeres, Via Antiqua, Via Simple::, Viae Principales, Via minus Principalis, Via Maxime Principalis, Viae Can erales, Aquae Viae Militares, Via Lateralis. Az elnevezéseket még folyta thatr ánk. de itt csak a korszakunkban összeírtakat említettük, mivel a megyetérképek még más elnevezéseket is tartalmaztak. A XIX. század elején már ilyen neveké:'; találunk, hogy: nyári út, róna út, mezei út, felhányt út, systematicus út, csinált út, macadamírozott út stb.
