Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Bencze Géza: Zala megye közúti közlekedése a XVIII—XIX. század fordulóján
Csáktornya útszakasz, amely a maga korában maximális teherbírású. 200 mázsás (mai mérték alapján kb. tíztonnás) terhelésű társzekerek számára is járható volt, a többi út általában csak 20 mázsás kocsikat bírt el. 5 * * Mind a korábban már említett katonai szempontok, mind a növekvő kereskedelmi és egyéb szállítások, a rendszeresedé és birodalmi keretek között mozgó posta- és értékforgalom a biztonságos közlekedést, az utak jó karban tartását követelték meg. A kiépülő országos műszaki igazgatással közel párhuzamosan létesültek a feltételek a hasonló megyei tevékenységek ellátásához. Az 1772-ben elrendelt útfelügyelő mérnöki, majd megyei hites mérnöki állást Zala az elsők között töltötte be. A tudomásunk szerinti első megyei mérnöknek, Tomasich Jánosnak a feladata a sok más egyéb mérnöki és építészeti teendőn túl elsősorban a megyei posta- és kereskedőutak, s kisebb számban a fontosabb közutak építésének és rendszeres karbantartásának szervezése, irányítása és felügyelete volt. Ilyen és hasonló feladat hárult későbbiekben a megyében dolgozó minden más, elsősorban uradalmi alkalmazású mérnökökre is. Az utak, a hidak és a közlekedésre is szolgáló töltések építése, valamint fenntartása a vármegye hatáskörébe tartozott. Egységes országos irányítás hiányában a Kamara, majd a Helytartótanács csupán felhívásokkal és körlevelekkel utasította a megyéket útjaik jó karban tartására. A megyén belül az utak karbantartása és annak munkálatai irányítása a területileg illetékes szolgabírák feladata volt, akik az illető járás adóalapjának megfelelő számú közmunkanapszámmal rendelkeztek (dikánként évi két gyalogos és két szekeres napszám). Közlekedéstörténeti irodalmunk a XVIII. század útépítési munkáit néhány nagyobb út építését leszámítva alacsony színvonalúnak és tervszerűtlennek tartja. Minden bizonnyal számolnunk kell a — mai szemmel nézve — tervszerűtlenséggel, legalább ugyanolyan mértékben azonban a jobbágy számára igen terhes közmunka végzésének alacsony hatékonyságával, területünk jelentős részén az útépítőanyagok hiányával. Országos szinten azonban leginkább az egész birodalmat átfogó postaúthálózat állapotával törődtek, de ez nem mindenkor esett egybe a nagytömegű forgalmat lebonyolító fő kereskedelmi irányokkal. A jelentős forgalom mellett a gyenge szerkezetű utakon komoly és szervezett fenntartómunkával lehetett csak biztosítani egy-egy útszakasz használható állapotban tartását, nem is szólva a szerkezeti javításokról. A megye útjavítási közmunkanapszám összeírásai alapján egy olyan hétéves sorozat állítható össze, amely a XVIII. századvégi állapotokról sok tényt közöl. Az 1774 .—1780. évek közötti összeírássorozat alapján megállapítható, hogy az útkarbantartási munkák az évek átlagában megfelelnek a kirótt napszám mennyiségének, tehát igen tervszerű volt az éves, mintegy 76 ezer napszám felhasználása (a szekeres napszámot két gyalog napszámra átváltva). A tervszerűség mellett szól, hogy a közgyűlési útügyi iratok alapján rekonstruálható zalai 5 Országos Levéltár. S. 81. Vízrajzi Intézet iratai. Zala útkönyve.
