Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Bencze Géza: Zala megye közúti közlekedése a XVIII—XIX. század fordulóján

útjavítási körzetbeosztás nagyjából állandónak tekinthető ezekben az években, A fenntartómunkálatok során évi átlag 40 km postaút, 15 km kereskedőút és 30 km közút javítását — útfelújítás, töltés javítás és -építés, híd ja vitás és -építés — végezték el.

6 A postautakra látszólag elsődleges figyelmet fordítottak, azok jelentősebb hosszának javításával. Amennyiben azonban a ráfordított munkamennyiséget vesszük alapul, kitűnik, hogy a megye a saját érdekeit szem előtt tartva, a jó állapotú kereskedőutakból nagyobb hasznot remélve a számára fontosabb kereskedőutak fenntartására nagyobb gondot fordított. Míg a postaút egy ölnyi szakaszának javítására 1,3 napszámot, addig a kereskedőútéra 1,8-at, közel 40 százalékkal több munkát fordítottak. Igaz, a kereskedőutak gyorsabban használódtak el, de már ekkor is megfigyelhető, hogy ez éveken belül a kereskedőutak javítása felé tolódik a hangsúly, s már az 1783—85. években a javítás alá rendelt és javított kereskedőutak hosszukat tekintve kétszeresét tették ki a postautakénak. Igaz, abszolút hosszúk is nagyjából így viszonyult egymáshoz, de a változást már jól tükrözik. Sajnos e hétévesnél hosszabb sorozattal nem rendelkezünk, s 1782-ben megszüntették az addigi igen részletes útjavítási összeírások készítését. Helyette újabb, de egyszerűbb rendszert vezettek be, ez már csak a javítandó, illetve a javított utak összmennyiségét tüntette fel részletezés nélkül. 1784-ben a Helytartótanács újabb rendszerű útösszeírást rendelt el (ebben továbbra is csak a megyei kezelésű posta-, kereskedő- és katonai utak szerepeltek), s ezzel megszüntették a korábbi „út-, híd- és gátösszeírás" („Conscriptio Viarum, Pontium et Aggerum. .. ") sorozatát. Üj rendszert kívántak bevezetni, amelyben szerepeltek a javítások addigi mennyiségi közlései mellett az utak minősége, anyaga, a vizek, a hidak és állapotuk.

7 Sajnos az összeírás nem vált rendszeressé, mert a következő években vagy nem készítették el azokat, vagy pedig a korábbiakhoz hasonlóan csupán mennyiségi adatokat közöltek. Az itt is szereplő három útkategóriába történt besorolás igen gyakran és rövid időközönként is változott, Az állandónak tűnő kereskedő úthálózathoz — gyakran csak rövid időszakokra — mellékútként jelzett közutakat is besorolták, s a csupán katonainak jelölt utakról másutt kiderült, hogy zömmel igen jelentős forgalmat lebonyolító kereskedőutak is egyben. A katonai — ahogyan akkor nevezték, „katonajáró'' — utak jelentősége, szerepe a század végére megszűnik, s a postautakkal egybe nem eső hányaduk szinte minden esetben kereskedőútként élt tovább. Az 1784-ben először elkészült útösszeírás, az úttabella a vizsgált területen a főutak kategóriájába mintegy ötszáz km-nyi utat sorolt be (a területileg nagyjából azonos Somogyban mindössze 130 km-t),

8 s ennek kereken egyharmada volt postaút, 29 százaléka kereskedőút, s a fennmaradó 38 százalékot ekkor még a katonai utak adták, bár ezek jelentős hányada egyben posta-, ill. kereskedőútként is meg lett egyidőben jelölve. A szomszédos Somoggyal való* összevetést megismételve; Zalában csupán a Muraközben és a Mura mentén 6 Zala megyei Levéltár (ZmL.). Közgyűlési iratokhoz mellékelt megfelelő évi ún. „Tabella viarum"-ok alapján. 7 ZmL. Közgyűlési iratok. 1784. júli. 28. No. 9. 8 Somogy megyei Levéltár (SmL.). Közgyűlési jegyzőkönyv 1784.