Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Guzsik Tamás — Fehérváry Rudolf: Eltűntnek hitt pálos kolostorhelyek Zala megyében

találnia. Enyere (Óhíd) helye is bizonytalan — építészettörténeti értékelésre alkalmas részlete egyáltalán nincs, s a korábbi irodalomból vagy gyűjtésből sem maradt fenn. Elekről — helyének pontos megállapításán kívül — annyit sikerült megállapítani, hogy a Zala árterének szigetén egykor létesült kolostor téglából épült, s építkezésében tégla-idomelemeket is használtak (Zala megye falusi templomainál a XIII. században általános!). Örményesnek néhány faragott — egyelőre feldolgozatlan — köve ismert, ezek alapján jóval korábbra (XIV. század legeleje) datálható, mint azt az okleveles említés (1378) megengedi. A később reá alkalmazott leírások hitelessége nem meggyőző. így azok felhasználását mellőznünk késett. Vállus, Szentmiklóskút kolostorának története telje:en bizonytalan, ill. értékelhetetlen, mégis a felszíni nyomok alapján ez mutat a legtöbbet: mérhető alaprajzi dispozíció. Ennek alapján feltételezhető, hogy a nevezett kolostor hozzátartozik az egyházmegye legkorábbi pálos kolostoraihoz: alapelrendczésében felismerhető a korai pálos gyakorlat szentéi y tornyos elrendezésének lehetősége, s — mint ilyen — rokonságot mu_ tat Bakony szentjakabbal, Badacsonnyal, s az ugyancsak bizonytalan datálású. de korainak feltételezhető somogyi, wetahidai kolostorral. Jelen tanulmány csupán probléma-felvetés kívánt lenni a magyar pálos építészet eddig oly keveset — és felszínesen — tárgyalt témakörében. S eredménye is csupán annyi, hogy néhány megoldatlan kérdést felszínre hozva, a következő kutatókat közelebb vigye a végleges, alaposabb megoldáshoz. TAMÁS GUZSIK und RUDOLF FEHÉRVÁRY: Als verschollen gehaltene Pauliner Klosterstätten im Komitat Zala Zusammenfassung Im Gebiet des Komitats Zala gab es im Mittelalter vier Pauliner Kloster. Die gründliche Forschung sowohl des Ordens, wie auch der Architektur des Ordens begann erst in den letzten Jahren. Diese Objekte (Elek, Örményes, Enyere, Vállus) warfen auch zahlreiche, auf Lösung wartende Fragen auf. Diese Kloster bestehen heute nicht mehr und es wird zu einem besonderen Glück des topographischen Forschers, wenn er irgendwo ein epochenbestimmendes Detail findet. Von Enyere (Óhíd) ist auch der Ort unbestimmt, für architekturhistorische Auswertung geeignete Details gibt es überhaupt keine. Über Elek — außer der Bestimmung des genauen Ortes — ist es gelungen soviel festzustellen, daß das auf der Insel des Überschwemmungsgebiets des Zala Flußes ehemals errichtete Kloster aus Ziegeln gebaut wurde und in seinem Bau auch Formelemente angewendet wurden. Aus Örményes sind einige geschnitzte Steine bekannt, teils an Ort und Stelle, teils im Museum von Zalaegerszeg. Auf Grund dieser können wir die Gründung, beziehungsweise den Bau des Klosters für viel früher datieren, als wie es die Dokument-Erwähnung erlauben würde (1378). Die Geschichte von Vállus ist völlig unsicher, unauswertbar, doch zeigt dies, auf Grund der Spuren auf der Oberfläche das Meiste: eine abmeßbare GrundrißDisposition. Auf Grund dieser kann vermutet werden, daß Vállus den ersten Klostern der Diözese gehörte und nur infolge seines Aufstellungsortes in keinerlei