Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Gyimesi Endre: Vázlat Kamondy László írói pályájáról

munkássorból származó, fiatal mérnök —, akinek mérnökké válását felesége biztatása és gondoskodása teszi lehetővé —-, beleszeret egy a házastársánál jóval fiatalabb lányba. Nehezen szánja rá magát a válásra, érzi, hálával tartozik feleségének. Amikor végleg eldönti, hogy kilép a megunt házasságból: felesége kétségbeesésében öngyilkos lesz. Zoltán és szerelme boldogsága útjába tehát egy halott emléke áll, vádként tettükért. Kamondy azonban a befejezésben megnyugtat bennünket: a vádnál erősebb lesz a szerelem varázslata, s a fiatalok boldogok lesznek. Az író itt szembeszáll a szokványos ítélettel: szerinte a halott feleség gyáva volt szembenézni sorsával; s kilépni az amúgy is rossz házasságból. Sajnos Kamondy itt nem elégszik meg azzal, hogy a fiatal lány, Kati családja megértően reagál a történtekre, ő a nézőkkel is mindenáron fel akarja mentetni Zoltánt, amikor —, s itt nagyon érződik a kiszámítottság —, megtaláltatja vele feleségének egy gyermekkori öngyilkosságáról szóló napló jegyzetét, s ezzel a tragédiát egy lélektani esetre fokozza le. Kritikusainak egy része emiatt biztonsági játékkal vádolja, s hiányolja a tragédia megtisztító erejét.'*

5 Mások szerint Kamondy a feleség öngyilkossá válásával megakadályozza a konfliktus hiteles feloldását/'

1

' Pándi Pál így ír: „Kamondy drámájának szerelmi háromszögében, mindhárom fél oldalán, sorsában jelen van az igazság része. Éppen ebben rejlene a társadalmi izgalmú nagy dráma lehetősége, ha a szerző az egyik fél öngyilkossága nélkül koncentrálná a megoldásba a részigazságokat." Sajnos ezt a folytatást elmulasztja a szerző, így sem Zoltánnak, sem szerelmének többé nincs lehetősége a ki zdelemre. Ehelyett fogalmazódik meg az újabb kérdés: lehet-e úgy boldog két ember, hogy boldogságuk egy harmadik halálát okozza? Ez a kérdés sem kevésbé súlyos. Bár a színmű megoldása sugallja a választ, Kamondy elkerüli a túl egyszerűnek tűnő happy end-es megoldást. A dráma és a novella között lavírozó Kamondy következő színpadi jelentkezése: a Megdézsmált örömök című kötetből elbeszélésként már megismert Szemérmes ateisták komédiává duzzasztott változata. (Ez Kamondy egyetlen kísérlete a komédia műfajában). Az elbeszélés Kamondy legjobb írásai közé tartozik, főleg remek stílusa és aktuális kérdésfeltevése miatt. A színpadi változat azonban nem ilyen jó. Az öletet új szereplők megjelentetésével kiterjeszti ugyan, lényegesen újat azonban csak a dráma végén ad — azzal, hogy az elvtelen fiatalok nevében a két vallásos keresztelő után cinikusan a szocialista névadó ünnepséget is elvállalja. A művet Szöktetés albérletbe, avagy a szemérmes ateisták címmel a debreceni Csokonai Színház mutatta be 1966-ban, mérsékelt sikerrel. Ezzel nagyjából le is zárható Kamondy drámaírói munkássága/'

7 A hatvanas évek második felében felhagy a drámaírással. Ennek oka részben az elkedvetlenedés. Elvadult bárány és a Csikorognak a szélkakasok című drámáját nem mutatják be . . . Másik okként a már idézett interjúban a következőket mondotta : ... a konszolidáció nem kedvez a drámaírónak . . . szélcsendben nem lehet vitorlázni, csak manőverezni. Színházi kultúránkban a hazai drámaíró 1 Osváth Béla (Kortárs, 1963. 4. sz.) és Kabdebó Lóránt (i. m.) ''Majoros József: i. m. 95—96. p. és Pándi Pál: Élő irodalom, i. m. 488—489. p. 'önálló kötetben megjelent Kamondy drámák: Szöktetés albérletbe, avagy a szemérmes ateisták. Bp. 1965. Vád és varázslat — Lány az aszfalton. Bp. 1965. Vád és varázslat. Bp. 1973. Színművek.