Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Gyimesi Endre: Vázlat Kamondy László írói pályájáról

tartalékjátékos. Egészséges, fiatal izmokkal cs eszmékkel kiöregedett, protekciós profikat nézni a „tartalékosok kispadjáról!?" Nem vezet ez egy idő után mazochizmushoz? Nálam nem! Én szeretem a színházat és újra néző leszek. Vagy filmforgatókönyvet írok."

/|8 S, hogy e borúlátó nyilatkozat ellenére sem mondott le Kamondy arról, hogy kérlelhetetlen erkölcsi szigorát, igazságszeretetét és jobbító szenvedélyét a színpadon is hangoztassa, mutatja „Nyitott szemmel" című drámaterve is, amelyet csupán szinopszisban olvashatunk — ugyanis tragikus halála megakadályozta a mű létrejöttét. Összességében azonban megállapíthatjuk, hogy a dráma Kamondy számára tévútnak bizonyult. Nem tudott az önmaga elé kitűzött magaslatokig eljutni. Ujabb kötetek Az 1964 és 1967 között eltelt évek terméketlenek voltak Kamondy számára. Következő kötete, az Ádám napja csak 1968-ban jelenik meg, de a benne foglalt kilenc novella között —, amelyek egy része szinte kisregény méretű —, mindössze hat új van. A többit''

11 előző köteteiből már ismerjük. Az író tehát visszszatér a novella műfajához. A kötet valamennyi írása a szerelemről szól, de az „ünnepélyes, nagy szerelmek" helyett a szerelem és a házasságok hétköznapjaiba nyújt bepillantást. Ábrázolásmódja szigorúan realista, mindvégig törekszik arra, hogy alakjai hitelesek, s maiak legyenek. Arra kíváncsi: melyek azok az okok, amik meghatározzák azt, hogy hősei (s rajtuk keresztül minden ember) boldogok vagy boldogtalanok lesznek-e? Mennyi az egyén és mennyi a társadalom felelőssége a zsákutcába torkolló életekért? Továbbra is erkölcsi—etikai kérdések játszanak főszerepet műveiben. Ebben a kötetben is az egymás közti kapcsolatok minél emberibbé tételének lehetőségeit kutatja. Az éppen optimális távolságot tartó írói hozzáállás •—, mely Kamondy sajátja — megfelelő választott témáihoz. A lélek belső megnyilatkozásait remekül állítja szembe a megszokással, a konvenciókkal. A kötet szerkezeti megépítettsége is jó.°° A nyitó elbeszélés (Ádám apja) egyértelműen szembenáll a maradi közerkölccsel. A második ciklusban (Szemérmes ateisták, A két kiskakas, A tilalom sorompói, Megdézsmált örömök) a hit, a bizakodás és a kétség, az optimizmusra való hajlam vetélkedik egymással. A harmadik szerkezeti egységben a szatíra és a gúny játszik főszerepet (A mama udvarlója, Jó reggelt). Végül az író keserűsége groteszk hangvételbe csap át (Szűrt fények és benzingőz, de különösen a Körözés egy csütörtök körül című művében). A groteszk azonban, mint ahogy erre egyik kritikájában Szabó B. István is rámutat

jJ Kamondy számára nem járható út. írói alkatától, s lelkiismeretétől is idegen szféra, csupán írói válságának jele ez. A kötet legjobb írása a bensőségesen őszinte A tilalom sorompói. Az elbeszélés egyes szám első személyben íródik; az író és hőse között ezúttal nincs távolság48 Lengyel Péternek adott nyilatkozat. — Látogatóban, i. m. 399. p. 48 Az Ádám apjában közölt novellák közül három, a Szemérmes ateisták, a Megdézsmált örömök és A mama udvarlója már a Megdézsmált örömök című kötetben is benne volt. Ennek részletesebb elemzését lásd: Szabó B. István: Kamondy László: Ádám apja, Kritika, 1968. 9. szám, 52—54. p. r,L Szabó B. István: I. m. 54. p.