Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Gyimesi Endre: Vázlat Kamondy László írói pályájáról

kölcsi kérdések hálterébe kerül. A Fegyencek szabadságon által jelzett fordulat után témái egyre komorabbak lesznek, s az ironikus hang felerősödik nála. Bár nemzedékének legjobb elbeszélői között tartják számon, már az Apostolok utóda jelzi eddigi írásművészetének lazulását. Novellái mind hosszabbak, elbeszélésekké, sőt kisregényekké dagadnak. Ugyanakkor alkotóereje nem nő ezzel egyenes arányban, írásait mindinkább színvonalas stílusa, meleg embersége, s meseszövő rutinja tartja össze. Tematikai sokszínűsége lenyűgöző: műveiben szól az antifasiszta ellenállásról (Az utolsó játszma, Fadöntés stb.), a mindennapi élet gondjairól (A mama udvarlója, A párna, Megdézsmált örömök), a közösségben végzett munkáról (Nyári délután), és finom lélektani folyamatokról is (A kamasz meg az asszony, Kancsal tündér). A kötet legjobb írásai az előzőekben említetteken kívül,

35 a Megdézsmált örömök és a Hazatérő garabonciás. A címadó elbeszélésben, bár a mondanivaló szinte teljesen szétfeszíti műfajának kereteit, Kamondy hitelesen ábrázolja a munkásból lett értelmiségi életének jelentős eseményét, gyermeke születését. Ugyanakkor nem megy el szótlanul a mindennapi életet megrontó, örömeinket megdézsmáló konfliktusok mellett sem. Az író példás önmérséklettel nem használja ki a drámai helyzet lehetőségeit, tudatosan vállalva a szürkébb, de hitelesebb megoldást. A kötet bevezető, s egyben talán legszebb írása: a Hazaétrő garabonciás.

36 Az önéletrajzi fogantatású novella meleg és személyes lírájával a magyar elbeszélő irodalom legjobb hagyományaira emlékeztet. A szülőföldjére, Zalába viszszatérő írót (a garabonciást) idegennek nézik hajdani ismerősei; de ő bizonyságát adja odavalósi voltának. A derűs hangot rövidesen beárnyékolja az író elégedetlensége, amikor a távollét során elvégzett munka eredménytelenségére gondol: ,,. . . már szürkült, amikor rácsaptam az országútra, ahol a szederfák úgy adtak tovább fától fáig, mintha izenetet vinnének lágy susogással valakinek, hírt egy fiúról, ki úgy indult el innét nemrég, mint a mesék fia, hogy kiszabadítsa az elvarázsolt királylányt, legyőzze a setét barlangok sárkányait, s ki ím, arany táltosa híján, üres tarisznyával tér meg."

37 Persze a tarisznya nem üres, bár nem csak kincseket tartalmaz. Kamondy valóban sokat csatázott a „barlangok setét sárkányaival" (az embertelenséggel és a hazugságokkal), s bár az elvarázsolt királylányt még nem tudta kiszabadítani, harca nem reménytelen. Ez a költőien szép elbeszélés is bizonyítja, hogy Kamondy vívódó középpontba helyezett problémáival együtt a kortárs novellairodalom legjobbjai közé tartozik. Azonban önmaga is érzi —, s ezt az iménti novella elkeseredett befejezése jelzi —, hogy korábbi, novellái összességében jobbak, drámaibbak, mint a kötet későbbi írásai. Kamondy novelláinak cselekménye komótosan indul, lassan érik, majd hirtelen felgyorsul és zárul. Ennek a stílusnak a következetes véghezviteléhez nagyon gondos építkezésre van szüksége, ugyanis, ha a történet nem a kellő pillanatban robban, az írás részleteire esik szét. (Kabdebó Lóránt Antonioni filmjeihez hasonlítja Kamondy írásainak szerkezetét.

38 '

J E kötetben szerepelnek az előzőekben már említett, nagyszerű Kamondy írások : Verekedők, Fadöntés, Az utolsó játszma, Fegyencek szabadságon stb. 6 A novella először a Szabad Hazánk 1958. 4. számában jelent meg, majd Nyári cm^ lék címen a Nők Lapjában is. (1959. 33. sz.). 7 A novella utolsó sorait idéztem. 3 Kabdebó Lóránt: Kamondy László (Tiszatáj, 21. évf. 5. sz. 1967. máju. 493—498. p.).