Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Gyimesi Endre: Vázlat Kamondy László írói pályájáról
tének megrendüléséről A pojáca, a bohóc és a kötéltáncos című írása. 1<l A tőle szokatlan módon ezúttal egzotikus világba — a cirkusz világába — vezet el bennünket a szinte már kisregény terjedelmű elbeszélésében. A fülledt levegőjű féltékenységi dráma végzetszerűen halad a tragédia felé. Az író megelégszik a szemünk előtt lejátszódó események ábrázolásával, az előzményeket nem kutatja, s a jövő távlatait sem sejteti. A kötet utolsó írása az 1956-ban született Ismerkedés tükörben. Ebben a szerelmi kalandban kicsit rejtettebben jelentkeznek az imént vázolt jelek, viszont feltűnik a cinizmus. Az 1957-ben megjelent novelláskötet nagy sikert arat. Néhány kritikus azonban arra is figyelmezteti az írót, hogy bár szép dolog a műfaji kísérletezés, igazán maradandó alkotást csak az íróban nagy erővel feszülő mondanivaló életre keltése hozhat. 17 Tehetségét minden kritika méltányolja, s talán éppen a hozzáfűzött nagy várakozás okozza, hogy ezután az irodalmi élet leplezetlen türelmetlenséggel sürgeti Kamondy újabb írásait. S ugyanez az oka annak, hogy műveivel szemben a kritika mindig a legmagasabb mércét állítja. Az ötvenes évek végén Az 1956-os események Kamondyt mélyen megrendítik. Bár írói alkatától, amelynek fő jellemzője a humánum, mi sem áll távolabb: meglegyinti az egzisztencializmus szele. Megalkotja a Fegyencek szabadságon című elbeszélését, amely miatt az ellenforradalom leverése után heves támadások érik. 18 Néhány szélsőséges kritikusa még politikai elkötelezettségét is megkérdőjelezi. A történet az ellenforradalom idején játszódik, hősei szabadságukkal élni nem tudó, kiszabadult rabok. A drámai tömörségű írás remekül jeleníti meg az események alatti általános tétovaságot. S más, elkötelezett írók (pl. Dobozy) problémafelvetése talán hasznosabb volt — Kamondy írása nélkül nem lenne teljes a korszak irodalmi ábrázolása. Kifejezéstára bővül a humorral, a finom iróniával és a maró gúnnyal. Utólag visszatekintve Kamondy pályaképére: a Fegyencek szabadságon című írásnak, mindenképpen rangos helye van az író életművében. A novellát ért vádak: a „nyugati dekadens hatások majmolása", az „egzisztencialista" és a „polgári humanista" jelzők elkedvetlenítik, s tartós válságba sodorják. Erről így vall: ,,Az esztétikai minősítő jelzők ártalmatlanok az íróra ... a téves filozófiai minősítések már komolyabbak valamivel, esetleg meg is akasztják pályáján, tartósan el is kedvetleníthetik ; de a megbélyegző „politikai" pecsétek (szektás, revizionista stb.) hosszabb-rövidebb időre a hivatásáról való lemondás vágyát is fölébreszthetik benne .. . még mielőtt „hozzáedződhetne" a foglalkozásával járó felelősséghez." 1 " ,; Ezt a művét későbbi köteteiben Háló nélkül, majd A kötéltáncos mutatványa címen jelenteti meg. 7 Kelemen János: Tóth László: Fekete galambok, Kortárs, 19157. 2. szám. 302—304. p. és Fenyő István: i. m. 125. p. 8 Kortárs, 1957. 2. szám. 9 Lengyel Péternek adott nyilatkozata = Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai (Antológia). Bp. Gondolat, Űj gyűjtemény. 398—99. p.
