Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Rilkei Irén — Horváth László: Noricumi római sírkövek Zalában
A nőalak kidolgozása teljesen a noricumi sírkövek alakjaira emlékeztet. Nagyon hasonló ugyan Savariában Comminia Valagenta sírkövén az egyik nőalak 2 "', de pontos hasonmását egy Flavia Solva környéki kövön látjuk vi_ szont: a pallát viselő asszony ugyanígy egyik kezét fér-je, másikat fia vállán tartja. 21 Egy másik Leibniz környéki sírkő nőalakja ugyanilyen apró szemű gyöngysort visel a nyakán. 27 Mindkét kő a 100 körüli évekre tehető. A férfi szakáll talán arca, simán előrefésült haja Traianus korát idézi, mint egy másik Flavia solvai kövön, ami szintén a 100 körüli évekre datálható. 28 Különös figyelmet érdemel a férfi bal kezében levő csavart markolatú, sasfejben végződő kard. A sasfejes kard ill. tőr általában későrómai divat, mint ezt a Járdányi—Paulovics I. egy intercisai dombormű ábrázolása kapcsán bizonyította. 2 " Az itt felhozott példák azonban mások, mint a mi kövünk ábrázolása, a sas határozottabban kifaragott és jóval nagyobb. A bagodvitenyédi kő kardjához csak néhány analógiát ismerünk. Egy Flavia solvai medaillonban teljes fegyverzetében ábrázolt egy centuriót a kőfaragó10 : ovális pajzs, gorgófejes páncél, egyik kezében centuriói jelvénye, a szőlővessző (vitis) másikban pedig a sasfejes markolatú kard. A centurió göndör hajviselete, szakálla Hadrianus korára utal. Feltételezhető, hogy a bagodvitenyédi kövön is valamilyen magasabb katonai rangot jelent a sasfejes kard. 31 A már említett intercisai és Flavia solvai ábrázolásokon kívül két lauriacumi (Enns) sírreliefen látunk sasfejes kardmarkolatot, egyik egy librarius 32 , másik egy tiszt sírköve.'' 3 Ez utóbbi két kő a III—IV. század fordulójára datálható. A sasfejes kard lehet még praetorianus fegyvere is, amint ezt egy Róma városi sírkő ábrázolása bizonyítja. 3 ' 1 Távolabbi analógiaként jöhetnek számításba a császári díszfegyverként hordott sasfejes kardok. Valószínűleg a római légiók jelvényét, a sast kardjukon hordó imperátorok hadseregük feletti uralmát jelenti. Legszebb példájuk a négy tetrarcha porphyr szobra, amely Velencében látható. 35 Kövünkön a praetorianus ábrázolása nem valószínű, inkább az első két lehetőség valamelyikére gondolhatunk. Tiszt, vagy immunis fegyvere a sasfejes markolatú kard, aki feltételezhetően már nem aktív katona, hanem veterán. -•"'Steindenkmäler Kat. 135. 2(5 Modrij an—Weber 1965, 88. Nr. 134. 27 Lm. Nr. 161. 28 Weber 1969, Nr. 8. 29 Járdányi-Paulovics I.. Sztálinvárosi (dunapentelei) cippustöredék sajátszerű katonai szerekkel. Arch. Ért. 78/1951/110—112. XL. t. 2. "'Modrij an—Weber 1965, 76. Nr. 157. :il Az ábrázolás értelmezésénél és az analógiák összegyűjtésében nyújtott segítségéért itt mondunk köszönetet H. Ubl-nak (Wien). 32 L. Eckhart, Die Skulpturen des Stadtgebietes von Lauriacum. CSIR III, 2. Wien, 1976. 46. Nr. 51. Taf. 16. 33 1. m. 47. Nr. 52. Taf. 15. 34 CIL VI 2602 = F. Cumont, Recherches sur la Symbolism funéraire des Romaines. _ Paris, 19. Taf. 20/1. 35 H. P. L'Orange, îJie Bildnisse der Tetrarchen. Acta Arch. 2/1931/29 ff. Iii
