Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
T.Mérey Klára: Zala megye
olyan üzem, amelyet az ún. háborús konjuktúra hívott volna életre. Néhány helyen hiányzik a gyár alapításának éve, de ott is megállapítható volt — más források segítségével —, hogy a háború előtt már dolgozott ott az illető üzem. A keszthelyi téglagyár, mint Keszthelyi Első Téglagyár 1925-ben 20 munkást alkalmazott, a Kerkavölgyi Faipari Rt. Gőzfűrészüzeme Csömödéren 50 munkást foglalkoztatott telepén 1925-ben. Újudvaron 1925-ben ugyan nem dolgozott fűrészüzem, de egy 1939-ben megjelent munka szerint Újudvar Kámán-pusztai fűrésztelepén 1938-tól Németh József bognár tulajdonában 10—12 alkalmazottal és 70 lóerős gépparkkal deszkát és vasúti talpfát állított elő. Zalaapátiban ugyancsak volt egy 18 munkást foglalkoztató gőzfűrészüzem 1925-ben, 100 lóerős gépi felszereléssel, s ugyancsak dolgozott Csesztregen is egy gőzfűrész 5 munkással. 2 Az előző tanulmányunkban már rámutattunk arra, hogy Zala megye 92 üzeme közül 5, a Muratáj 22 üzeme közül pedig 3 vagy szüneteltette üzemét, vagy adathiány miatt nem dolgozták fel. ami gyakorlatilag valószínűleg ugyanazt jelenti. Az 1942. évi gyáripari felmérés idején 3 faipari üzemben „adatok hiánya" feljegyzés szerepel a táblázatos anyagban. Az élelmiszeriparban szereplő malom pedig Marton István fűrésztelepével egy üzemet képezett Zalaapátiban. A vegyészeti iparhoz tartozó Bauerné és társa zalaegerszegi szappangyár pedig nyilvánvalóan a fasiszta zsidó-törvények miatt szüneteltette üzemét, hiszen — a gyáripari felmérés szerint —• tulajdonosai zsidók voltak. A Muratáj gyárai közül az Elit csáktornyai textilüzemben az adatok hiányoztak, az Első Muraközi Szövődé Rt, csáktornyai gyára pedig szüneteltette üzemét. Ez utóbbi 1933-ban került új tulajdonosa kezére, nem zsidó üzemként tartották nyilván, — tehát a teljes szüneteltetésnek valószínűleg a háborús eseményekkel kapcsolatos oka volt. — A kő-, föld- és agyagiparban Zsitetz Ferenc lendvavásárhelyi téglagyára szüneteltette üzemét 1942-ben. Az üzemszünet oka ismeretlen. Az 1942. évi kérdőív megkívánta a vállalat cégszerű megnevezését, az alapító nevét és az alapítás évének közlését. A statisztikai feldolgozásba azonban már csak az alapítás éve került, — ugyanakkor feltüntették azt is, hogy a jelenlegi tulajdonosnak mely évtől kezdve volt birtokában a gyár. A kérdések másik csoportja a vállalat tőkeerejét vizsgálta. Az állótőke alatt „az ingatlanok, gépek és egyéb üzemi felszerelés stb. 1942. évvégi valószínű forgalmi értékét" értették. Az 1942. évi beruházások és a tényleges leírások azonban „figyelembe veendők" — hangzik az utasítás. A forgó tőke: a készpénz, a pénzintézeti betét, értékpapírok, váltók, áruhitel, nyersanyagkészlet és árukészlet stb. értéke. Mindezek alapján tehát az egyes gyárak vagyoni helyzetéről is pontos képet kapunk. A táblázat e vonatkozású adatai eligazítást adnak az üzemek nagyságrendjéről, tőkeerejéről. Érdekes lenne megtudnunk, hogy mi az oka annak, hogy néhol a forgó tőke összegét nem jegyezték fel. A második kérdéscsoport a gyárvezetésre, a tisztviselő- és munkáslétszámra, illetményre, bérre vonatkozik. Adataink némi betekintést adnak a mun2 Szeghalmy 800. p., ZML, KTL. (Lásd települések neveinél.) Gyári címjegyzék.
