Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
T.Mérey Klára: Zala megye
kásság tagozódásába is azzal, hogy a szakmunkásokat külön megemlítettük. Meg kell azonban jegyezni, hogy az összes munkásszámban a szakmunkások, a betanított munkások, a napszámosok, az ifjúmunkások és a tanoncok száma is bennefoglaltatik. A szakmunkásszám az október havi állapotot mutatja, míg az átlagos munkásszám az évi átlagot, a legnagyobb munkásszám pedig az idény jelleggel dolgozó üzemek „legerősebb" hónapjának adatait tartalmazza. Ez az üzemek többségében az októberi adattal esett össze. Egy külön kérdéscsoport foglalkozott az üzemidő és a munkaidő problémakörével, továbbá a gyárak energiafelhasználásának, illetve a gépek teljesítő képességének felmérésével. E kérdéskörből táblázatunkban a gépek teljesítő képességét emeltük ki, amely az üzemek nagyságáról, felszereltségéről, illetve modernizáltságuk fokáról ad eligazítást. Külön kell foglalkoznunk az utolsó kérdéscsoporttal, amely az üzem termelési értékét méri fel. Ez a fogalom nem fedi akkor a mai értelemben vett termelési érték fogalmát. Az összeíráskor adott utasítás szerint a termelési érték: .,az 1942-ben előállított és eladott összes iparcikkek forgalmi (fázis), fényűzési, fogyasztási adók és kincstári haszonrészesedés nélkül számított számla szerinti eladási értékét, valamint az előállított, de raktáron maradt iparcikkek évvégi értékét és ezeken kívül a gyárban előállított és ugyanott további feldolgozásra került (felhasznált) iparcikkek előállítási, illetve önköltségi értékét" tartalmazza. Nem szerepel viszont a termelési értékben a javítási munkáért kapott összeg, amelyet külön kellett feljegyezni. 3 A táblázatunkban szereplő termelési érték alapján tehát az is megállapítható, hogy az üzem milyen eredménnyel dolgozott 1942-ben. A táblázatok megkönnyítik a helytörténész eligazodását az egyes üzemek nagyságát, jelentőségét illetően, bár azok súlyát csak úgy mérhetjük le, ha az akkori település népességének számát, illetve foglalkozási struktúráját is ismerjük. Emeljük ki pl. Galambokot. 1925-ben 10 kat. holdon elterülő és 8— 10 munkást foglalkoztató téglagyár és 14—20 munkással dolgoztató gőzerőre berendezett, 20 kat. holdon elterülő fűrésztelep működött területén. 1939-ben feljegyezték, hogy évente 15—16 munkással 400—500 ezer téglát és cserepet állítottak elő, és 35 LE-s szívógázmotorral dolgoztak a téglagyárban. 4 1941- ben a nagykanizsai járásban fekvő Galambokon 1785 főt írtak össze, s közülük 160-an éltek iparból, 33-an építőiparból és 13 volt a szolgáltatásból élők száma. 5 1942- ben a Grünfeld téglagyárban dolgozó 26 fő tulajdonképpen csak igen kis hányadát alkotta tehát Galambok iparból élő lakosságának. Fűrészüzem ebben az évben már nem dolgozott Galambokon. Ugyanakkor a téglagyár alacsony álló- és forgó tőkével és csak idényszerűen dolgozott, bár a munka az idényidőben még éjszaka is folyt. Az üzem kihasználtságának foka mindamellett 1942-ben csak 50 u /o volt. Az optimális üzemmenetben alkalmazott 3 KSH Lt. Iparstatisztika. Gyáripari feldolgozás, 1942. 4 Szeghalmy 688. p., ZML, KTL. Galambok. 5 Népszámlálás 1. 668. p.; Népszámlálás 2. 646—647. p.
