Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Petánovics Katalin: A gyermek élete egy summás faluban
módú parasztok. A hiedelemtörténetek, a mesék, a balladák, a régi gyógymód anyagának 90 %-a tőlük származik. Viszont a gazdálkodásra vonatkozó adatokat földes parasztoktól kaptam. Ismét érdekes de érthető, hogy a kisparaszti viszonyokra alkalmazható újításokat a summások hozták magukkal a nagybirtokokról, s honosították meg a faluban. Ez a szinte megfoghatatlan, de mégis meglevő kettősség a fiatalság viselkedésében is megnyilvánult. Mint korábban említettem, a gyerekek között nem volt semmi különbség a játékban. De a serdülő fiatalság körében már érezhetővé vált egy árnyalati eltérés. Azokban a falvakban, és azokban a családokban, ahol a saját föld biztosította a megélhetést, szinte a kiközösítés erejéig szigorúak voltak a fiatalokkal szemben. A zárt életmód miatt a külvilág bomlasztó hatása sokkal lassabban hódított közöttük. 16 A summásfalvak eleve más helyzetben voltak. Mégha akarták volna, akkor sem valósíthatták meg a hagyományos paraszti világ normáit. Fiataljaik szinte gyerekként kiröppentek a családi közösségből, ki erre, ki arra talált munkát, hónapokon keresztül istállók, aklok földjén aludtak egymás mellett nők. férfiak, házasok és nőtlenek. Nem volt titok számukra az életnek sok olyan mozzanata, amellyel egy zártabb életű falu fiataljai később ismerkedtek meg. Tanúi voltak mindannak, amit az otthoni körülmények között a családon belül nem tapasztaltak volna. A szélrózsa minden irányából összeverődött népesség magával hozta ugyan faluja szokásait, de az emberhez méltatlan körülmények, a szakadásig tartó munka bennük is háttérbe szorította a megszokott korlátokat, s felszínre hozta a kimerült, rosszul táplált ember durvaságát, minden mindegy hangulatát. Azok a fiatalok, akik kenyérkereső sorsuknál fogva felnőttebbek voltak, mint a hasonló korú gazdagyerekek, otthon is szabadabban viselkedtek, noha a falu ügyelt arra, hogy a kirívó eseteket elutasítsa. A summások összefogtak: a munkán falujuk erkölcsi alapján megvédték egymást, otthon pedig a munkán szerzett szabadabb jogaikat közösen érvényesítették a falu konzervatívabb nézeteivel szemben. Válluson ez az ellentmondás nem volt annyira éles, hogy az ifjúságot két részre osztotta volna, már csak azért sem, mert a summások voltak többségben. A búcsúban — amelyre a summások is hazajöttek — együtt táncoltak, együtt mulattak. A summásfiatal többet tapasztalt, „világlátottabb" volt, mint otthon maradt t ársai, akik titokban irigyelték ezért őket. Tekintélyt mégsem adott nekik. Válluson — mint a század első felében mindenütt az országban —• tekintélyt csak a föld adott. A minél több föld. Akiknek nem volt, zsugorinak, szegények nyúzójának nevezte a módosabbakat. Ezek meg részeges, lusta nép_ nek a nincsteleneket. Maguk között. Látszólag a summásgyerekek és a földes-gyerekek között nem volt különbség: egyenrangúak voltak a játékban, a mulatságban. De a házaságban soha. A dolgozatban felhasznált néprajzi gyűjtés a Balatoni Múzeum Adattárában található.
