Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Halász Imre: A megye katolikus népiskoláinak és tanítóinak helyzete a Bach-korszak első éveiben

seben, ahol három osztályt alakítottak ki 70—70 tanuló számára. Itt viszont ezt a ,.pompás oskolaházat" nem tudták kihasználni, mert mindössze 51 fiú és 16 leánytanuló volt a kétosztályos elemiben.

4 Megfelelő épületben tanították a pákai, keszthelyi, belatinci. szentgróti gyerekeket is, ám a szentgróti plébános azt panaszolta, hogy a „tanoda a tanulók számához képest kicsiny". Kis iskolákról igen, de jó karban levő falusi iskolákról nem beszélhetünk. Ä legkirívóbb példát a gelsei tanító jelentése szolgáltatja: „ ... fa épületet egyedül duczok tartják, mellyek miatt a bent lakó Tanittónak hozzá tartozóival életét naponkint veszély fenyegeti". A Lentiből érkezett jelentésben a következőket olvashatjuk: „A tanodái épületnek egy része már ledült, a többi dűlőfélben vagyon". Hasonló — különösen rossz épületről tett jelentést a tótszentmártoni, rezi, alsóbagodi (ahol a bajt tetézte, hogy a rossz épület kicsi is volt), felsőrajki. balatonmagyaródi, pötrétei, kehidai, alsócsártyi, sormási. kerkaszentmiklósi, szentlászlói, eszteregnyei, rigyáci, szepetneki plébános is.

5 Csáford községben egyáltalán nem volt „oskolaszoba", a tanító saját szobájában tanított. Tüttősön és Zalalövőn nem volt a mestereknek lakásuk, az „oskolaszobában" laktak. A megyefőnök intézkedésére a járás főbírójának fél éven belül kellett lakást találnia a tanítóknak. Hogy történt-e intézkedés, arra nincs utalás az iratokban, és ugyancsak nincs adat iskolaépítésre, vagy tatarozásra.

fi A tanítók és jövedelmük Valamennyi „táblás jegyzékben" fel kellett tüntetni a tanító magavise_ letét, tulajdonságait. Általában „jó erkölcsű", vagy „szelíd, szorgalmas, példás, erényes" jelzők kerültek a kimutatás rovatába. Mindössze három tanítóval nem voltak elégedettek az iskolaigazgató plébánosok. Belső.István tekenyei tanítóról a plébános véleménye így hangzott: ..rendkívül hanyag, természete hajlandó minden rosszra, elannyira, hogy tanítónak éppen nem való". Tekenyén az 1851/52-es iskolaév második félévében szünetelt is a tanítás. Almás község tanítójáról azt jelentették, hogy részeges, a tüttősi mesterről pedig az szerepelt a kimutatásban, hogy ,,erkölcstelen, istentelen viseletű és tulajdonú. Nincs iskolába járó nevendék a tanító erélytelensége miatt". A megye többi tanítójával a plébánosok meg voltak elégedve.

7 A tanítók egyben kántorok és jegyzők is voltak, amiért külön illetményt kaptak. A tanítók idejének nagy részét lekötötte a jegyzői feladatok ellátása, főleg ha több község jegyzői voltak, és mindinkább kevesebb idő maradt a tanításra. Különösen súlyos volt ott a helyzet, ahol egy tanítónak 3—4 községe is volt és nem alkalmazott segédtanítót. 1851-ben a zalaegerszegi és alsólendvai es. kir. főbíró — a megyefőnök utasítására — megvizsgálta, miért vállal anynyi tanító jegyzői hivatalt is. Az a vélemény alakult:ki mindkét főbíróban, hogy a tanító tanításból származó jövedelméből nem tud megélni. Az alsólendvai szolgabíró azt a javaslatot tette, hogy a tanító kapjon 150 forintnyi 4 ZmL'. IV. 151. 1849—50. X. B. 5 ZmL. IV. 151. 1850. X. B. 6 ZmL. IV. 151. 1852. X. B. 7 OL, D. 93. 13.