Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Nagy István: Nagy Ignác és az életkép

igénye Bendénél nem a lélek erős érzelmi tartalmának az átélésében nyilvánul meg. hanem a kalandok, a kalandos életfordulatok változatos keresésében. Nagy Ignác sohasem mulasztja el, hogy ráirányítsa a figyelmet mindarra, ami nemzeti. Többször hangsúlyozza a nemzeti jelleg fontosságát táncban, öltözékben, nyelvben stb. Az erős romantikus hatást az ellentétes hangulatok, az idilli képek és a borzalmat ébresztő tragikus tablók hozzák létre. Nagy Ignác bőven él ezzel a lehetőséggel is.

14 A romantikus vonások túlsúlya ellenére sem szabad azonban megfeledkezni arról a számtalan apró, reális tényről, amelyek a műben vannak. Tóth Dezső írja, hogy a „romantika, annak ellenére, hogy eszközei, módszerei lényegében ellentétesek a realizmuséival, mégis hordozhatja, s gyakran hordozza is az élet és valóság realitásait, progresszív eszmei tartalmát.

15 így van ez a Magyar titkokban is, amelyben a helyzetek, a megoldások romantikusak, de a helyzetek belső tartalma, a leírt részmozzanatok gyakran reális magból építkeznek. Nagy Ignác művében eléggé sikeresen keveredik a két irányzat nyújtotta valóságfeldolgozási mód. A regény a romantika és a realizmus határán áll. Anyagában, belső felépítésében inkább a romantikához húz, a részelemek pedig a realizmust erősítik. Amikor Nagy Ignác Hajdan és most című kötete 1845-ben megjelent, már nem volt ismeretlen író. Életképei, újdonságai s a Magyar titkok füzetei népszerűek voltak az olvasók körében. A Hajdan és most 12 elbeszélést, életképet tartalmaz. Azért használjuk ezt a kettős műfaji elnevezést, mert nem egységesek ezek az írások. Néhány túlnő az életkép nyújtotta sovány kereten és mélységre törekszik, a hős pszichológiai rajzát is igyekszik felvázolni, míg a többi megmarad az életkép statikus állapotot rögzítő, megmerevítő szintjénél. A történelmi tárgyú írások közül a Hullámka Hunyadi Mátyás idején játszódik, de a tündérhistória tompítja a történet parabolikus élét. A Hajnácskő történelmi miliőbe ágyazott romantikus szerelmi történet. Remekül festi alá a táj a tragikus szerelem alaphangját. Nyelve is rendkívül kifejező, tömör, komor hangulatú. Érdemes idézni egy részletet az elbeszélés elejéről, ahol a táj előre „jósolja" a bekövetkező tragédiát: „Az éj fekete szárnyai sűrű sötétséggel árnyékozák be a földet, s az egész láthatárt egyetlen csillag sem világítá meg. A koromfekete felhők a bércekről emelkedő fáknak csúcsaira nehezültek, s oily tikkasztóvá szoríták össze a léget, hogy a madarak és állatok nyugtalanul változtaták pihenő helyeiket, mintha rendkívüli elemcsatát sejtne ösztönük, melly csalatkozni nem szokott. Az idő éjfélhez közelíte, s mint a sokáig visszatartott harag, olly dühös kitöréssel kezde dúlni az iszonyú vihar. (I. 78.) Romantikus színekkel dolgozik Nagy Ignác a Fenékvár című elbeszélésben is. A Fenékvár nem mentes ugyan realista megfigyelésektől, képektől sem, de igazi tónusát, jellegét a romantika határozza meg. A történet romantikus köntösbe öltöztetett lovagi cselekménye a tiszta szerelem győzelmét sugallja. A vidék két írásban jelenik meg. A puszták villáma sötét színekkel festett szerelmi történet a szegény Örzsikéről és a hallgatag csikósról, a másik a feudális kötöttségek alatt élő jobbágyok életéből meríti témáját. (A falu 1/1 Lásd Horváth Károly: A romantika című munkáját (izmus-sorozat). Bp. 1965. a A magyar irodalom története III. k. (Szerk. Pándi Pál) Bp. 1965. 367.