Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon

intézkedik az alkotmányellenes parancsban közreműködők felmentéséről akkor sem, ha az ily rendeletet visszavonta az uralkodó: a büntetendő ellenszegülésnél viszont a tervezet nemcsak hogy megkülönbözteti a lázadást a csoportozástól és büntetlen hagyja az utóbbi közönséges részeseit, hanem büntetés szempontjából még a lázadáson belül is — annak mértéke szerint — fokozatokat vesz fel. Lázadásnál az életfogytiglan csak arra alkalmazható, akinek zendülése gyilkossággal vagy gyújtogatással párosul, a hűtlenség idézett esetében viszont nincsen ehhez hasonló kikötés: elkövetőjére akkor is életfogytiglan szabható, ha tette nem vezetett emberélet kioltására. Mindez arra vall, hogy Deákék szemlélete szerint a hűtlenség a lázadásnál szigorúbb megtorlást érdemel. Aminthogy súlyosabb beszámítás alá esnek és nagyobb büntetéssel sújthatok azok a lázadás tényét kimerítő tettek is, amelyek törvényhatósági tagok, azaz oly személyek rovására írandók, akik közpolitikai vagy közhivatali jogaik gyakorlása közben vetemedtek e cselekményekre. Deákék a kódexet egyszersmind — modern kifejezéssel — a közélet tisztaságának szolgálatába kívánták állítani. Ezért részletezték nagy körültekintéssel büntetéseikkel együtt mindazon bűnöket, amelyeket tetteseik hivatali vagy hivatalos funkciójukban, azt felhasználva, vele összefüggésben, illetőleg visszaélve követnek el: munkálatuk hatodfélszázat meghaladó számú paragrafusainak több mint 12 százaléka e tárgykörrel foglalkozik! Törekvésükben több irányú szándék egyesül: a hivatali fegyelem szilárdítása, a köztisztviselő erkölcsi és anyagi felelősségtudatának élesztése, a hivatali vétségek számának csökkentése a megtorlás eszközével is, a közpolgár védelme a hivatal önkényével szemben, a hatóságok és közfunkciók tekintélyének emelése és a nép bizalmának meggyökereztetése a hivatalos közegek iránt. A vonatkozó fejezeteket egyazon szemlélet hatja át: bármely rendű köz- vagy hivatali tisztség viselőjét, illetőleg azt, aki megbízás alapján hivatalosan jár el, funkciójának törvényes ellátásakor fokozott védelem illeti ugyan, tisztségének gyakorlása viszont fokozottabb büntetőjogi felelősséggel kötődik össze. Ennek megfelelően Deákék egyenként és — meghatározott esetekben — kollektive a kódex hatálya alá vonják valamennyi szerv összes választott vagy kinevezett tagját, minden helyhatóság és kormányszék tisztviselőit, megbízottait és szolgáit, bármely igazságszolgáltató fórum bíráit, valamennyi közjellegű (hivatali, alapítványi stb.) pénztár alkalmazottait, továbbá a gyámokat és gondnokokat, sőt az ügyfeleik hivatalos képviseletét vállaló ügyvédeket és mérnököket, illetőleg mindezek mulasztásait, kötelességszegéseiket, jogkörük túllépéiseit, tisztségük törvénytelen célú — visszaélésnek minősülő — felhasználását is. A tervezet büntetést irányoz elő többek közt arra a tisztviselőre vagy testületre, aki — illetőleg amely — ajándékot kér vagy fogad el; részrehajlóan intézi a rábízott ügyet; engedi magát megvesztegetni vagy zsarolásra használja fel beosztását; jogtalanul szolgáltat ki vagy közöl titkos, másnak kárt okozó adatokat, illetőleg iratokat; a törvényszabta formák megsértésével tart vagy rendel házkutatást; hivatalos hatalmával, de jogtalanul koboz el, olvas vagy olvastat el iratokat; haszonlesésből vagy becsületnek-egészségnek-értéknek ártó szándékkal jogtalan letartóztatást foganatosít; erővel-fenyegetéssel csikar ki vallomást; a befogottat az előírt időn belül nem hallgatja ki, törvénytelenül sanyargatja, a védelemtől elzárja, ügyének tárgyalását a törvényes időn túlra halasztja; a felmentettet vagy a büntetését letöltőt nem engedi szabadon; akár