Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)
7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon
értékkárosítást, szenvedést, becsületsértést okozó következménnyel, vagy boszszúból, illetőleg haszonvágyból, akár pedig büntetéskönnyítő célzattal megszegi a büntetőeljárás törvényes formáit; fenyítő jogával bármilyen okból és indítékkal visszaél; a letartóztatottat megszökteti, szökni engedi, vagy erre időt hagy néki; bűnténynek felsőbb hatósághoz jelentését elmulasztja; hivatalosan — mégha jóhiszeműen is — valótlant jelent; oklevelet, bizonyítványt szándékosan, érvénytelenítő céllal tévesen állít ki, meghamisít, elsikkaszt vagy megrongál, tartalmát bíróság vagy hatóság előtt ferdén adja elő; magánoklevelet jogtalanul visszatart; elfogadható ok nélkül és intés után sem adja ki a közhatóság által jogosan kért oklevelet; bosszútól vagy haszonvágytól indítva, illetőleg megvesztegetése miatt szándékosan, vagy pusztán hanyagságból elmulasztja hivatali kötelességét; felsőbbség vagy hatóság által az eredeti határidőnél korábban megkívánt munkát nem végzi el stb. Egyébként az a tisztviselő, aki tud beosztottja bármely büntetendő tervéről, és nem tartja őt minden eszközzel vissza annak kivitelezésétől, a tett tényleges elkövetése esetén bűntársnak minősül; sőt ha beosztottja visszaélésének ismeretében nyomozás és eljárás végett nem tesz hivatalos lépéseket, úgy bűnhődik, mintha.a visszaélő ő maga volna. Ha a hivatali visszaélésnek tekintendő cselekmények bármelyikét többtagú kormányszék, közigazgatási testület vagy közhatósági gyűlés határozta el, a döntéshozatalban részes tisztviselők valamennyien egyedi tettesként ítélendők el, sőt „vagyonához mért", 200 forintig terjedő büntetéssel az is sújtandó, aki az illető szervnek nem rendes tagja ugyan, de a végzéshez igenlő szavazatát adta. Valamely testület kötelességmulasztásáért annak elnöke, ha viszont tudja igazolni, hogy ő előzőleg figyelmeztette a testületet kötelessége teljesítésére, akkor a testület azon tagjai vonandók büntetőjogilag felelősségre, akik vétkesek az elnöki intés mellőzésében. Elmarasztalandónak véleményezi az elaborátum bármiféle közpénztár azon tisztviselőjét, aki a pénztárat rendetlenül kezeli, és még súlyosabban, ha e hanyagság miatt hiány keletkezik; azt, aki a hiányt megkísérli csalással, hamisítással vagy más módon palástolni; azt, aki a gondjaira bízott pénztárból lop vagy sikkaszt, szabályellenesen vagy közhatóság felhatalmazása nélkül fizet, illetőleg kölcsönöz; hivatali letétet vagy magánosoktól átvett pénzt önhasznára fordít, vagy visszatart; aki a felsőbbségtől kitűzött időre alapos és tőle független ok nélkül nem nyújtja be számadásait stb. De büntetendőnek tekinti azokat is, akik az ellenőrzés lazaságaiban vétkesek, tehát hiány esetén azokat az állandó felügyelettel, vagy pusztán időszaki vizsgálattal megbízott tisztviselőket, akiknek kötelességmulasztása kedvezett a kezelés hanyagságának és késleltette a hiány felfedezését. Sőt, ha a hűtlen sáfárkodást és a pénztári rendetlenséget nem hanyagságból vagy tudatlanságból, hanem ártó célzattal, tehát szándékosan segítették elő, amit persze a bírói gyakorlatban felette nehéz bizonyítani, akkor bűntársaknak számítanak. Ha a közhatóság, testület vagy kormányszék a közpénztár vagy közvagyon gondozóját nem szorítja számadásra, a számadás megvizsgálásáról és az esetleges hiány pótlásáról nem idejében intézkedik, akkor a kárt, ha a számadó értékéből nem kerül ki, a testület elnöke vagy tagjai térítik, mulasztásukért pedig a testületekre előírt büntetés éri őket. Ha pedig a hiány fedezése az ő javaikból sem telik, akkor a hátralék azok vagyonából pótlandó, akik kezességet vállaltak a közvagyon biztonságáért.