Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon

7. A BŰNÖK-BÜNTETÉSEK KODIFIKÁLÁSA DEÁK ALVÁLASZTMÁNYÁBAN ÉS MÓDOSÍTÁSA A PLÉNUMON Végeredményben a liberálisok a büntetőeljárás Zsedényi-féle tervezetén mindössze csekélyke korrekciókat tudtak kiharcolni, a konzervatívoknak viszont a békebíróságok elejtésével sikerült azt az eredetinél maradibb szelleműre módosítani. A változtatások és a végrehajtott összevonások folytán pedig a korábbi 495 paragrafus 454-re csökkent. 1843. január 18-tól az anyagi, tehát a bűnöket-büntetéseket részletező munkálat védelmében, amelynek kidolgozásakor az alválasztmányban még az ő többségi akaratuk érvényesült, Deákéknak kellett állniuk a sarat a plénum előtt. A rendkívüli műgonddal készült javaslat, személyi hatályát illetően, a körülményekhez képest rendkívül progresszív volt. Mindenek előtt két alapelvet szögezett le. Egyrészt a tényleges katonai személyeket, de őket is csupán akkor leszámítva, ha nem polgári személlyel szövetkezve követnek el bűncselekményt, mindenki a tervezett büntetőkódex hatálya alá tartozik, tehát — egyházi ügyeik kivételével — a papok, továbbá a határőrvidéki lakosság, sőt a külföldi állampolgárok is, akik saját országuk hatóságainak büntetésre nem adhatók ki, hanem a hazai törvények szerint ítélendők el; másrészt bírói úton kizárólag oly cselekmény torolható meg, amelyre a kódex büntetést ír elő. Kimondta, hogy a törvény ismeretének hiánya nem mentesít a büntetés alól, büntetni viszont csak egyrészt a szándékos és előre megfontolt, illetőleg a szándékos, de meggondolás helyett felgerjedésből elkövetett, továbbá vétkes vigyázatlanságból eredt bűncselekményeket másrészt a megkezdett, be azonban nem fejezett bűntettet, azaz a bűnkísérletet lehet. Fogalmilag értelmezte mindezeket és fokozataikat; körülírta mindazon eseteket, amelyekben a tett a fentiek egyikének vagy másikának tekinthető; a fokozatokat pedig a büntetésmaximumok megállapításánál — ahol erre mód kínálkozott — mindenütt figyelembe is vette. Hangsúlyozta viszont, hogy az előkészület — Mittermayer elméletével összhangban — önmagában nem bűncselekmény, ezért nem is eshet megtorlás alá. A bűncselekmények fajtáiként a felbújtást, a bűnszerzést és a bűnszövetséget, a bűnös típusaiként pedig a felbujtót, a tettest és a bűntársat vagy bűnsegédet különböztette meg. Az egyes bűnök esetében, illetőleg annak fokozatai szerint mindig csak a kiróható legmagasabb büntetést szabta meg. Büntetésként az életfogytig vagy esztendőkben meghatározott ideig tartó rabságot, az egy évig terjedhető fogságot, a hivatalvesztést vagy a tisztségviselés időleges megtiltását, pénzbüntetést és a bírói dorgálást fogadta el. illetőleg alkalmazta, kimondva azonban, hogy mukaeszközök büntetésül nem kobozhatók