Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

6. A büntetőeljárás tervezete és harc a tervezet körül

az alábbi feltételek közül legalább kettő megvan: egy esketett és teljes értékű tanú vallomása; polgári keresettel fel nem lépő sértett vallomása; két nem teljes értékű tanú vallomása; két vádlott egybehangzó vallomása egy megnevezett, velük nem ellenséges, de szembesített harmadik ellen, ha céljuk nem a bűnösség áttolása, a harmadikról pedig az elkövetés feltételezhető; ítélőszéken kívül tett. de kellően bizonyított vallomás; formahiba miatt önmagukban nem teljesen bizonyító értékű iratok és levelek. Lényeges viszont, hogy mentőtény a fenti kellékek nélkül is törvényesen bizonyosnak tekintendő. Az ítélőszék tagjai mindezek alapos mérlegelése után adják le szavazatukat. A törvényhatóságok ítélőszékein az általános többség elegendő valamennyi kérdés eldöntéséhez. Elég ez a bűntett megállapításához és a büntetés meghatározásához a főbűnöket elítélő királyi táblán is, de ott a többi kérdésben — így abban, hogy a vádlott-e a cselekmény elkövetője vagy részese — az általános többségen túl még újabb öt szavazat szükséges az igen vagy nem kimondásához. Azonos szavazatszám esetén az alsófokú ítélőszékeken az az érvényes ítélet, amely a vádlottra kedvezőbb. Ha az egyes kérdésekben kettőnél több vélemény mutatkozik, és általános többség kétszeri szavazás után sem alakul ki, akkor a vádlottra legsúlyosabbat a hozzá legközelebb álló kedvezőbbhöz kell számítani, és e módszerrel folytatni a voksolást, mindaddig, amíg az általános többség megszületik. A vádlottat ártatlannak tartó bíró nem köteles szavazni, tartózkodása azonban „legkedvezőbb" szavazatnak tekintendő. Az ítéletnek tartalmaznia kell az eldöntött kérdések felett hozott határozatokat. Űjonnan felmerült bűntettben, ha teljesen bizonyítást nyert, a bíróság ugyancsak ítél; ha a tett bizonyításra szorul, akkor új vizsgálatot rendel el. A közvádló kérésére, ha a vádlott nem tud a halasztásra nyomós okokat felhozni, a súlyosbító körülmények felett is haladéktalanul ítél. Döntése a sértett fél keresetének megítélésére is kiterjed, ha a kereset alapos és bizonyított; ellenkező esetben, ugyancsak a sértett kérésére, a keresetet polgári bíróság elé utalja. Egyébként kártérítésnek keresetkérés hiányában is helye van. Ha a bűnösnek talált vádlott vagyonából nem futja valamennyi károsított kielégítésére, akkor a keresetet benyújtóé az elsőbbség, a többi sértett csak a maradékból és aránylagosan részesül. Az ítélet intézkedik a perköltségekről is, amelyeket felmentéskor az eljáró hatóság, elmarasztaláskor az elítélt visel. Az elmarasztaló ítélet felsorolja a törvényesen bebizonyított terhelő tényeket, hivatkozik az adott esetre alkalmazható és a büntetésnél alkalmazott törvényekre, és meghatározza a cselekményért járó büntetést. Ha vádlott nem a közvád alapjául szolgáló, hanem kisebb súlyú tettben bűnös, akkor azért marasztalandó el. Oly büntetéssel azonban, amelyet a büntetőtörvénykönyv nem vesz fel a büntetésnemek, ezeken belül a büntetésfajták közé, soha senki sem sújtható. A felmentő ítéletnek vagylagosan ki kell mondania, hogy a cselekmény nem történt meg; nem a vádlott követte el; a védőkörülmények szerint nem minősül bűnnek; oly tettről van szó, amelyre a büntetőtörvénykönyv nem rendel megtorlást. A felmentés csak ez utóbbi esetben indokolandó meg. Azt azonban, hogy a felmentésre bizonyítékok hiányában került sor, az ítéletben egyáltalán nem szabad említeni. A szék ítéletét annak elnöke még aznap, de legkésőbb másnap és mindig nyilvánosan hirdeti ki. Egyidejűleg az elítélttel közli, hogy fellebbezhet a döntés ellen ; a felmentettet, ha más okból sincs szükség fog-