Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

6. A büntetőeljárás tervezete és harc a tervezet körül

aki azonban a teljes helytelenség esetén megtagadhatja a kérdés feltevését. Védő is, vádlott is kifogást emelhetnek a feltett kérdés ellen, sőt a hátrányára fordítható kérdésre a tanú, aki egyébként a kihallgatása után a teremben maradhat, sem köteles választ adni. Tolmács alkalmazható, de törvényszéki tag e szerepet nem töltheti be, és a tolmácsot a felek csak gyanú vagy alkalmatlanság esetén vethetik vissza. A kihallgatás befejezésével közvádlott és vádló egyaránt igényelheti a megjelölt tanúk eltávolítását, egyenkénti vagy csoportos visszahívását és ismételt meghallgatását. Az elnök tanúvallomás előtt vagy közben a vádlottat és bűntársait is kiküldheti, de utána köteles velük közölni az elhangzottakat; az iratokat és tárgyakat eléjük tárhatja; a hamis tanút önszántából vagy bármelyik fél kérésére letartóztathatja; ugyanígy az időközben elhalt tanú vallomását, valamint a szakértők nyilatkozatait és a szemlejegyzőkönyvet a tárgyalás bármely szakaszán felolvashatja; az ítélőszék pedig újabb szakértőket hallgathat ki. Mindezek után nyújthatja be a sértett fél a közvádló által elősorolt bizonyságok mellett a polgári keresetet. Végezetül a vádlott vagy védője beszél, erre a sértett vagy a köz vádló felelhet, az utolsó szó azonban mindig a vádlotté, illetőleg védőjéé. Egyébként a tervezet pontosan előírta, hogy mi minden és milyen formában iktatandó a jegyzőkönyvbe, amelynek az ügyre vonatkozó minden lényeges mozzanatot — nem egyet az elhangzottakkal szószerint egyezően — tartalmaznia kell. Az ítélőszék azután külön terembe vonulva tanácskozik és szavazással dönt vagy együttesen, vagy részekre bontva az alábbi kérdésekről: megtörtént-e a bűntett; igazak-e a vádiratban és a közvádló által felhozott nyomós körülmények; bebizonyult-e a cselekmény elkövetése, illetőleg a bűnrészesség; helytállóak-e a felsorolt mentőkörülmények; mely bűntett igazolódott és ez a büntetőtörvény szerint milyen megtorlást igényel. A bűntett törvényesen csak akkor tekinthető bizonyítottnak, ha a békebíró vagy az ítélőszék által végrehajtott és szabályosan jegyzőkönyvezett bírói szemle, a szakértők szabályosan rögzített és egybehangzó véleménye (ha a törvény nem tart egy véleményt elégségesnek), a törvényhatósági és egy másik orvos egyező megállapítása, illetőleg eltérés esetén az ország főorvosának álláspontja mellette szólnak; továbbá ha a vádlott beismerte és egyidejűleg más tények is igazolják, akkor is, ha visszavonja beismerő vallomását, de nem tudja e lépését kellően indokolni; végül ha két tanú a lényeges részekről egyezően vallott az ítélőszék előtt. Az oly tanú vallomása, aki vagylagosan a vádlottnak ellensége, a per kimenetelében érdekelt, megvesztegetett, gyanús életvitelű, emlékezetgyenge vagy nehéz felfogású, csupán akkor érvényes, ha egy teljes értékű tanúéval egyezik. Közoklevél bizonyító erejű; magánlevél valódiságát azonban az aláírás valódisága nem bizonyítja. Tagadó vádlott bűnössége törvényesen csak az alábbi négy feltétel együttes megléte esetén bizonyított: ha a tényálladék más rendes bizonyságokból egyedül, vagy más egyező jelenségekkel összekötve, törvényesen bizonyított; ha több, külön-külön tényeken alapuló jelenség jön össze a vádlott ellen; ha a vádlottról személyes tulajdonságai és életmódja alapján feltételezhető a tett elkövetése; ha a jelenségek alapjául szolgáló tényeket nemcsak a fenti jelenségek, hanem — egyedül vagy jelenségekkel kapcsolatban — más bizonyságok is támogatják. Terhelő tény viszont törvényesen csak akkor számít bizonyosnak, ha