Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

6. A büntetőeljárás tervezete és harc a tervezet körül

kivonta a törvényhatóságok bíróságainak illetékessége alól, megítélésüket már alsófokon más, kizárólag a központi hatalomtól függő fórumokra bízta, majd az általuk követendő eljárást is több ponton a törvényhatósági bíróságok permenetétől eltérően szabályozta. A törvényhatóságokban a köz vádló a hozzá terjesztett iratok alapján az ügyet véleményezi, és — hacsak nem teljességgel alaptalan a vád —• a következő bírói fórumnál: a bünvizsgálószéknél a vizsgálat elrendelését kezdeményezi. A bünvizsgálószék tagjai mind a megyékben, mind a városokban és a kerületekben, az elsőbírósági — elsőfokú — törvényszékből meghatározott számban és betűrendben kiküldött bírák, illetőleg ülnökök, akik eldöntik, hogy van-e helye a vizsgálatnak, illetőleg kötelesek azt elrendelni, ha a bűncselekmény gyanúja a legkisebb mértékben is fennforog. Elvégzésére a megyei bűn vizsgálószék az illetékes szolgabírót és egyik esküdtjét, a jászkerületi a községi főbírót és a békebíró-választó testület által delegált jegyzőt, a hajdúkerületi az adott város hadnagyát és jegyzőjét, a városi az elsőfokú törvényszék névsorban következő bíráját és egy jegyzőjét küldi ki. Funkciója ezzel véget is ér, mert tagjai ugyanazon ügyben már sem a perbefogásban, sem az ítélkező bíróságban nem vehetnek részt. Egyébként a bűnvizsgálószék tagjainak, illetőleg kiküldött bírájának visszavetésére vádlott és közvádló egyaránt jogosult, ha vagylagosan bizonyítani tudja, hogy a bíró a felek egyikének harmad-negyedágú atyafia vagy személyes ellensége, tettei és nyilatkozatai alapján elfogultság tételezhető fel róla, valamelyik félnek ügyvédje vagy gazdája volt, a kérdéses üggyel korábban hivatalosan foglalkozott vagy benne tanúskodott. A bűnvizsgálat célja a tényálladék és a bűntett valódiságának megállapítása, a tettes felfedése és a körülmények bizonyításának oly előkészítése, hogy mindezek alapján a harmadik bírói fórum: a perbefogószék kimondhassa a perbefogás törvényességét. Ennek érdekében a bűnvizsgáló bírák kötelesek — haladék nélkül keresve fel a tettet megvilágító ismeretforrásokat — „mind a vád bizonyító jeleit, mind a vádlott védelmére szolgáló körülményeket egyenlő gondossággal kinyomozni", és a békebírói nyomozás esetleges hiányait pótolni. Tanúidézésben nem feltétlenül szükséges megjelölniük a vizsgálat tárgyát. A közvádló, a sértett, a panaszos és a mások által megnevezett személyeket, akik vallomást tenni egyébként kötelesek, élőszóban — mégpedig e tanúk által legjobban értett nyelven — és eskü mellett hallgatják ki. Egyeneságú rokonok, valamint az oldalágiak másodfokig önkéntesen tanúskodhatnak, de erre nem kötelezhetők; pap a gyónás közben hallottakról, ügyvédek a vádlottól tisztük teljesítése közben szerzett ismereteikről, olyan bíró pedig, akinek hivatali kötelessége a hallgatás, egyáltalán nem tehet vallomást; az eskü nélkül meghallgatandó 16 éven aluliak, a polgári jogaiktól érvényes ítélettel megfosztottak és hamis tanúzásért már egyszer elmarasztaltak csupán informátoroknak tekinthetők, tanúknak azonban nem. Mind a vádlott és a tanú, mind az ellentmondó tanúk — az önként valló rokonokat kivéve — négyszemközt, sőt többszemközt is szembesíthetek, ha ez a vádlottat előbb bírja rá „az igaznak megmondására". A vádlott, akiről a vizsgálók bizonyos esetekben kötelesek a helybéli elöljáróktól írásos erkölcsi bizonyítványt kérni, írásban idézendő meg, de ha ennek nem tesz eleget, továbbá ha a tett 2 évnél hosszabb rabsággal sújtható, vagy oly esetről van szó, amikor a vádlott letartóztatására a békebíró is illetékes, akkor előállítási parancs bocsátható ki ellene. Letartóztatni viszont csak élőszóban