Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

6. A büntetőeljárás tervezete és harc a tervezet körül

az úrbéres jobbágy „függő" személynek számít, formailag tehát a megyékben a békebírói kör közgyűlésének választása alapján úrbéres is békebírói funkcióba kerülhetett volna. A jász-kun kerületben viszont Zsedényi ék javaslata értelmében helységenként két békebírát állít be egy olyan legalább 50 főből álló képviselőtestület, amelynek háromnegyedét a legtöbb adót fizető 24 éven felüliek, egynegyedét nemesek és mások alkotják. A hajdú-kerületben városonként legalább 1 békebírót választanak ugyanazok, akik a hadnagyi és városgazdái funkció betöltéséről döntenek. Minden más városban viszont, ha a lakosság kevesebb 5000 főnél, a városkapitány, 5000—10000 lakos esetén a kapitány mellett egy, azután minden újabb 5000 lakos után eggyel több személy gyakorolja a békebíróságot, akiket az e feladatra szervezendő és a városok nagyságához igazodó létszámú képviselőtestület jelölés nélkül, egyenként, titkos voksolással és szótöbbséggel, egyenlő szavazat esetén sorshúzással választ meg. E testület tagjainak háromnegyede a 24. életévükön túljutott legtöbbet adózókból, egynegyede pedig oly nemesekből, bevett vallású lelkészekből, nyugdíjas tisztekből, köztisztviselőkből, nyilvános oktatókból, akadémiai tagokból, ügyvédekből, orvosokból, tanárokból és mérnökökből kerül ki, akik ugyancsak nagykorúak és legalább egy éve a város lakói. Békebíróvá azonban csakis az választható, aki a fenti testületnek tagja, illetőleg szerepel abban az összeírásban, amelynek alapján e testület tagjainak említett negyedrésze békebíró-választó funkciót nyerhet. A békebírák — a tettenérés esetét kivéve — csak akkor foghatnak rendőri nyomozásba, ha az illetékes törvényhatóság köz vádi ója, akinek a bűncselekményt vagy gyanúját ők vagy mások jelentették, elrendeli a vizsgálatot. Feladatuk a tényálladéknak és a tett valódiságának megállapítása végett a kárbecsléssel egybekötött és lehetőleg hivatalos-hatósági szakértő bevonásával történő, szükség esetén boncolásra is kiterjedő helyszíni szemle megejtése, a tanúk kihallgatása, a bűnjelek lefoglalása és a tapasztaltak előírásos formájú jegyzőkönyvelése. Házkutatást a helybeli elöljárók — városokban: képviselőtestületi tagok — jelenlétében tarthatnak, iratokat pedig csupán bizonyos esetekben foglalhatnak le. A bűnvizsgáló bíró rendelkezése nélkül csak tettenéréskor, önfeladás alkalmával vagy oly esetben foganatosíthatnak letartóztatást, ha két személy vádol valakit, „kinek vagy saját lakóháza, vagy ennél egyebe nincsen"; csődület, verekedés, vagy lázadás során elkövetett tettért, ha nem derül ki a vétkes személye, 48 órára minden jelenlevőt becsukhatnak, de tetszéktől függő, az elzártak vagyonosságához, a kár és a bűn nagyságához mért kezes-summa fejében szabadlábon is hagyhatják őket. A nyomozó békebírák a tanúvallomásokat szószerint rögzítő jegyzőkönyvet a szakértői véleményekkel együtt az illetékes közvádlónak küldik meg. A közvádló az adott törvényhatóság tiszti ügyésze, akit megyékben a főispán, szabad kerületekben a főkapitány jelöltjei közül a tisztújító közgyűlés, városokban a békebíróválasztó képviselőtestület választ meg, mégpedig az ügyvédi vizsgát tett, magánpraxist nem folytató, nagykorú személyek közül „polgári állapotra tekintet nélkül". A vád képviseletére minden bűnben ő az illetékes, kivéve a főbenjáró eseteket: a felségsértést, a hűtlenséget, a pénzhamisítást és a diétái mentelmi jog megsértését, mert ezekben az ügyekben a közvádló funkcióját a szentkorona ügyésze tölti be, és a nyomozati anyagot is hozzá kell felküldeni. A tervezet tehát a legfontosabbnak minősülő politikai bűncselekményeket eleve