Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

4. A frontok a Választmányban és az elvi kérdések eldöntése

pesség meghatározott anyagi és erkölcsi feltételekhez kötött, ezért korántsem a nép összességét juttatja bírói hatalomhoz; ugyanakkor e hiányosságát ama törekvésük mellett használták indokul, hogy továbbra is az egész népet tarthassák távol az ítélkezői jog aktív gyakorlásától. A liberálisok hasztalan mutattak rá, hogy a konzervatívok tévesen alkalmazzák a nép fogalmát, amikor a néppel a táblabírákat megválasztó megyei közgyűlést, ezt a nemesi kommunitást azonosítják. Hiába érveltek azzal is, hogy az esküdtszék eszméje nem csupán a kinevezett, de a választott bíróság eszméjétől is különbözik, az esküdtszék lényege ugyanis éppen a függetlenség; ha a törvényszéki bírák közgyűlési választás útján kapják funkciójukat, akkor lényegében a többségi párt jelöli ki őket, következésképpen egyrészt az így alakuló bíróságok bizonyos bűnök irányában nem lesznek függetlenek, másrészt többé kevésbé előre kiszámítható, hogy tagjaik közül mikor melyikre kerül a bíráskodás sora. Mindez — erősítették a liberálisok — a külföldi példákkal együtt azt igazolja, hogy a sorsolásos esküdtszék az igazság kiszolgáltatásának mind a kinevezett, mind a választott bíróságnál sokkal pártatlanabb és megbízhatóbb fóruma. A konzervatívok szerint viszont a külföldi példák egyáltalán nem bizonyítékai annak, hogy az esküdtszék célszerűbb, magasabb rendű és modernebb az akár kinevezett, akár választott állandó bíróságnál. Azt még elismerték, hogy az egyetlen Angliában valóban egybeötvöződött az alkotmány más intézményeivel. Hangsúlyozták viszont, hogy több helyen, ahova erőszak vezette be, mint Hollandiában, szakítottak vele, mihelyst a nemzet visszaszerezte alkotmányos jogait. A rajnai német tartományokban is csupán azért maradhatott fenn, mert a nélkülözött alkotmányos szabadságnak valamiféle •— bár gyenge — pótlékát látják benne. A külföld — ezt a jogtudósok igazolhatják — általában nem jellege miatt, tehát nem azért ragaszkodik hozzá, mert az állandó bíróságnál biztosabb kezessége az igazság kiszolgáltatásának, hanem azért, mert az esküdtszéki tagság az egyes polgároknak „politikai állást" és befolyást szerez. Az esküdtszék magyarországi meghonosítását a konzervatívok a fentiek értelmében nem tartották indokoltnak. Egyidejűleg különös súllyal hangoztatták bevezetésének állítólagos akadályait. Egyfelől azt szajkózták: Magyarország „alkotmányos intézetei nincsenek többé azon középkorbeli fejletlen állapotban, hogy azok közé egy idegen elemet tetemes nehézség nélkül lehessen beilleszteni"; az az elhárító érv pedig, hogy idő és gyakorlat megszünteti az esküdtszék tökéletlenségét, nem ellensúlyozója „a mostani kor magasabb kívánatának". Másfelől bizonygatták, hogy Magyarországon „nincsenek a társasági állapotok, főleg miveltségi tekintetben is, eléggé kiegyenlítve" az esküdtszék behozatalára. Olyan külön esküdtszéket alkotni ugyanis minden egyes osztály számára, amely csupán az adott osztályhoz tartozó vádlottak felett bíráskodnék, nem lehet, de az esküdtszék behozását egyetlen osztályra korlátozni ugyancsak képtelenség; így viszont „nem maradna egyéb hátra, mint összevegyíteni az osztályokat, s vegyes alkatú jury-t képezni", ebben azonban a magasabb műveltségűekkel egyazon bírói pulpitusra ültetett műveletlenek „valóságos géppé, s jóra vagy balra egyiránt kezelhetővé válnának", ami viszont éppen az igazság kiszolgáltatását tenné lehetetlenné.