Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)

IV. A római temető értékelése

ágazásai, mivel a belső területeken teljesen hiányoznak az importáruk.

289 Ez a megfigyelés helyes, de csak a terület elzártabb — érdekes, hogy még ma is ez a jellemző — részére, pl. a göcseji ,,szegek" vidékére vonatkozik. A Borostyánkő út mellett maga a Zala völgye tölthetett be jelentősebb szerepet.

2410 A korai importáru elterjedése alapján felfigyeltek arra a diagonális útra, amelyik a Balaton déli oldalán húzódva Poetoviot Aquincummal kötötte össze.

291 Természetesen nem egyenes útvonalat kell elképzelnünk, hanem olyat, amelyik alkalmazkodott a földrajzi tényezőkhöz (széles vízterületek, mocsaras részeket kellett kikerülnie: Kisbalaton, Nagyberek).

292 Ez a diagonális út a Borostyánkő útból ágazott ki, valószínűleg Halicanum (Alsólendva=Lendava mellett)-nál és követve a Mura balpartját megkerülte a Kerka patak déli részét keletről határoló dombságot és a mai Letenye—Becsehely—Sormás (a mai M7-es) irányában húzódott keletre. A Nagykanizsa térségében levő szélesebb árteret (a csatornázott Principális egykori ártere) észak felé haladva kerülte ki (Hosszúvölgy—Magyarszerdahely) és az ártér legszűkebb részén, Hosszúvölgy—Korpavár magasságában kelhetett át a keleti oldalra. Itt ismét dél felé kellett az útvonalnak futnia( az észak—dél irányú dombhátak déli lábánál), amit a Nagykanizsa Inkey kápolna melletti lelőhely jelez, majd Nagykanizsa északi szélén kanyarodott el keleti irányba (régi 7-es műút), a 19. képen jelölt római lelőhelyek elhelyezkedése világosan kirajzolja ezt az útvonalat. A kelta temető összefoglalásánál már említettük, hogy Nagykanizsa környékének tervszerű terepbejárása elkezdődött, amelynek eredményei — többek között— a térképen feltüntetett római lelőhelyek (19. kép). Meglepően sűrű településhálózat bontakozott ki előttünk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy több kőépülettel is rendelkező településről tudunk, valamint, hogy terepbejárásaink, leletmentéseink során nagyon sok importárut találtunk, akkor ezek a lelőhelyek a diagonális út fontosságát húzzák alá. Logikusan gondolkodva, az lett volna a meglepő, ha nem találunk ilyen gazdag római leletanyagot Dél-Zalában, hisz ez a terület Pannoniának Itáliához legközelebb eső része. A római lelőhelyeket feltüntető térkép még nem tükrözheti a valóságot, mivel terepbejárásaink még nem teljesek. Valószínűleg másod—harmadrendű utak futhattak azokban az észak—dél irányú völgyekben, amelyek a dombhátak között helyezkednek el. A magyarszerdahelyi római temető rendkívül gazdag importáruja, nagyon erős délnyugat-pannoniai kapcsolata nem meglepő a fent vázolt utak és a temető földrajzi elhelyezkedésének ismeretében. A magyarszerdahelyi római temető települését a temetőtől északra, 400— 500 m-re levő lelőhelyben látjuk (kőépület nélküli telep Bocska felé). Valószínű, hogy a nagykiterjedésű és jelentős hosszúvölgyi lelőhely temetője nem a magyarszerdahelyi temető (a kettő közötti távolság 3,5 km). Hosszúvölgyön még a magyarszerdahelyi leletanyagnál is gazdagabb temetővel kell számolni. 259 Mócsy A., Zalai Gyújt. 6/1976/22. — Müller 1971, 79. 290 Mócsy A., i. m. 27—28., Müller 1971a, 20—21. 291 Mócsy 1962, 664. 292 Bakay K., Kaposvár földjének őstörténete a legrégibb időktől a honfoglalásig, in: Kaposvár, várostörténeti tanulmányok. Kaposvár 1975, 29.