Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)
IV. A római temető értékelése
A temetőnk használatát az i. sz. 50 táján folytathatták (Szórvány/20, alapján) és megszakítás nélkül — bizonyíthatóan — 260 körüli időig temetkezhettek ide (17. kép). A III. sz. közepére való keltezést nemcsak a terra sigülaták és érem alapján fogadhatjuk el, hanem a fenékbélyeges urnáknál kifejtett kronológiai kép is ezt igazolja. A Nagykanizsa—Inkey kápolna melletti település 260 körül elpusztult — amit aztán újjáépítés követett — és ezt a pusztítást a barbárok betörésének tulajdoníthatjuk.-' 93 A betörést a harmincnál is több, és az egész provincia területére kiterjedő, elrejtett éremlelet jelzi, amelyek záró érmeit 258/260-ban verték. 29 ' 1 Hozzánk legközelebb, a Mura mellett, négy ilyen éremlelet van (Korong, Belatinc, Tüskeszer, Alsólendva). 293 A római temetőnk kezdete tehát egybeesik azzal az időszakkal, amikor Savaria colonia rangra emelkedett( Claudius alatt), 290 a jövendőbeli Salla municipium elődje kialakult, 297 megjelennek az itáliai kereskedők árui, habár ekkor még csak kis számban. A temetőből előkerült sigülaták feltűnően nagy száma, a temetkezési mód egy erősen italikus, valószínűleg északitáliai ethnikum jelenlétét mutatja. A tálakon előforduló nevek (Avitus, 298 Enatia= Egnatia, 299 ), valamint a korábban felszínre került sírkő felirata egyértelműen észak-itáliai, feltehetően aquileiai eredetűek. 300 A temetkezési módban nem tudunk kimutatni semilyen őslakos jelleget, erre a következőkben még viszszatérünk. A kelta és római temető sírjainak kronológiai helyzetét bemutató vázlat (17. kép) — mint már említettük — vázlat jellegű és az egyes sírok elhelyezése nem tekinthető abszolút nívónak. A sírt jelölő körökhöz kapcsolt nyilak a kronológiai felső határ irányát jelzik. Végezetül meg kell még említenünk egy megfigyelést, amely szerint az 57. és 59. sírokban ugyanannak a sigillatának darabjai kerültek elő. Ezt magyarázhatjuk az ustrinum publicum használatával, amikor az előző, vagy nem régi temetkezés töredékeit véletlenül összeszedik és sírba rakják. 301 Egy másik magyarázat is lehetséges: az 57. és 59. sírokat egyszerre készítették, két halottat temettek el egyszerre. A jelzett két sír akárhogyan is, vagy egyidős, vagy a két temetkezés között nagyon rövid idő telhetett csak el. 2y;í A. Mócsy, Pannonién und die Soldatenkaiser, in: Aufstieg und Niedergang der Römische Welt. II. Principal 6. Berlin—New York 1977, 565. 294 B. Sey K., A kistormási éremlelet. Fol. Arch 15/1963/66—67. — B. Sey K., Néhány III. századi éremlelet értékelése és ennek problémái. NK 70—71/1972/ 5. 2y5 B. Sey K., NK 70—71/1972/4. oldalon levő térkép, 1,1 Íj. 296 Mócsy 1959, 37. 2!)7 Ld. Römische Forschungen in Zalalövő. A pénzforgalom és a legkorábbi sigülaták ekkor jelentkeznek. Mócsy 1959, 165. 299 Mócsy 1959, 154. 300 Mócsy 1957, 86. :itn Müller 1971, 15.
