Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)

IV. A római temető értékelése

szükség ezekre a tálakra, vagyis a mai tányér ősei voltak.

284 Itt szeretnénk kitérni arra, hogy nagyon sok tálon szabályos karcolatok látszanak, vagy bekarcolt nevek olvashatók oldalukon, vagy az aljukon. Véleményünk szerint ez is azt igazolja, hogy a napi étkezésnél kaptak szerepet. A karcolatokat úgy magyarázhatjuk, hogy az egymástól alig megkülönböztethető tálakra valamilyen jelet kellett rakni, a könnyebb felismerés céljából. Ez a jel asszerint változhatott, hogy az illető tudott-e írni, vagy sem. Érdekes, hogy csak egyes sírokban fordul elő bekarcolt név, de úgy, hogy a sírban levő néhány tálon a karcolt név, vagy más esetben a jel, ismétlődik (33, 45, 55. sírok). Ezek után biztosra vehetjük, hogy a jelek, vagy a nevek a tulajdon megkülönböztetésére szolgáltak. Ezen túlmenően a sírban elhelyezett halott egykori írástudására is bizonyítékot kapunk. i., Üveg. Néhány összeégett és nem értékelhető üvegtöredéken (1/2, 36/7, 39/6, 45/3, 51/2. mellékletek) kívül csupán egy ép pohár került felszínre a temetőből (36/8. melléklet). Az ovális, folyatott, domború karikákkal díszített oldalú pohár párhuzamait inkább a provincia északnyugati részéből ismerjük.

285 j., Bronztöredékek. A temetőből értékelhető bronztárgy (a fibulákon kívül) nem került elő. A 36/5. töredék talán egy bronzserpenyő nyeléhez tartozhatott, míg a 39/5. erősen összeégett töredékek valószínűleg szűrő részei lehetnek. 3. összefoglalás. Zala megye római-kori kutatása — Keszthely környékének kivételével — nagyon rövid múltra tekint vissza. Az 1970-es évek elejéig csupán néhány kisebb, Zala római-korát érintő közlemény látott napvilágot.

286 Azóta azonban az intenzívebb kutatást a publikációk gyarapodó száma is jelzi.

287 A legfontosabb eredményeket az évek óta tartó Salla municipium (Zalalövő) példamutató feltárása és gyors publikációja szolgáltatja.

288 Ez az ásatás azon túl, hogy képet ad egy municipium rangra emelt település belső szerkezetéről, kronológiai—gazdaságtörténeti—kultúrhistoriai bázist nyújt Délnyugat-Dunántúl római-kori kutatása számára. A legutóbbi évekig az a vélemény tartotta magát, hogy Zala megye erősen tagolt, erdős-dombos vidékén csak a nagyfontosságú Borostyánkő út mentén kerülnek elő a római-kori importáruk és hogy ennek a kereskedelmi-hadászati fontosságú útnak nem voltak jelentősebb le204 Uo. Gabler nem fogadja el azt a mások által felvetett lehetőséget, hogy a kenyérsütésnél használták ezeket a tálakat. 285 Benkő A., Üvegcorpus, RF. Ser. II. No. 11. 1962. 12/c. 3. csoport, 28(1 Mócsy 1957 — Müller 1971 — Müller 1971a. 287 Mócsy A., Zalai Gyűjt. 6/1976/21—31. — Müller R., Római-kori leletek Zalaszentgrótról. Zalai Gyűjt. 6 1976/33—66. — Bilkei I., Római sírkövek Zalavárról. Zalai Gyűjt. 8/1978/23—29. — RIU 2. 288 Römische Forschungen in Zalalövő. Acta Arch Hung 27, 28, 29, 30. évfolyamokban.