Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)

IV. A római temető értékelése

A 48/2. csaknem egyenesfalú, szürke pohár típusáról azt írja Bónis É., hogy az I. századból feltűnően nagymennyiségben kerülnek elő Poetovioban és környékén, méretük a II. században nagyobb lesz és jobban profitáltak.

244 A 40/2. csésze szinte korongolatlan hatást kelt. A nyújtottabb testű, kettőzött léc-peremű, egyfülű korsók (48/7., 51/3., és talán a 47/3. melléklet is) a korai időben a rajnavidéki gyárakra jellemző produktumok,

243 de provinciánkban délnyugatról került elő a legtöbb darab.

246 A 34/3. megnyúltabb formájú korsó a II. században gyakoribb és inkább Pannónia északnyugati részéről sorol fel Bónis É. példányokat,

247 azonban az egész tartomány területén előfordul.

248 Ehhez hasonló korsó töredékei lehetnek a 39/16., 41/3. mellékletek, de ezek a darabok már sokkal élesebb profilúak. A karcsúbb nyakú, duzzadt peremű 62/11. korsó Poetovioban éppenúgy gyakori,

249 mint pl. Savariában,

250 tehát általános formának és hosszabb ideig használt típusnak mondhatjuk és ez tulajdonképpen áll az egész felsorolt edénytípusra. Az 1/12. nagyméretű, kétfülű korsó alja hiányzik. Peremének profilja egyezik a 34/3. egyfülű korsóéval. A 44/4. és 62/12. kétfülű töredékek nagyon hasonlítanak egymáshoz és — mint látni fogjuk — nemcsak a korsók tekintetében hasonló e sírok (1, 44, 62. sírok) leletegyüttese. A 39/7. karcsú testű, eredetileg egyfülű korsó valószínűleg tagolatlan bronzkorsót utánoz, amit a felületén csillogó szürkésfekete máz is hangsúlyoz.

251 Az 55/9. kétfülű amphora töredékes, de formáját sikerült a nagyobb és összeállítható darabjaiból meghatároznunk (XXXVIII. t. 55/9.) Az aquincumi gázgyári fazekastelep kútleletei között van egy hasonlóan több részre osztott formájú, de sűrűn bordázott felületű edény.

252 Kuzsinszky B. Wiesbadenből említ egy példát és megjegyzi, hogy a Duna vidékén gyakori a III. században, habár a forma korán fellép.

253 A példányunk pontos hasonmását-formája, színe, mérete egyező — Wienből ismerjük és gyártásukat is ott tételezik fel, mivel a forma addig csak Wienből került elő.

254 Az egyik edényt Hadrianus és Alexander Severus érmével együtt találták, így a III. századra keltezték az amphorákat.

255 A hosszúvölgyi edényégető kemencék (II. század első fele) anyagában volt egy ugyancsak hasonló, kétfülű peremtöredék (szélesvízszintes állású perem, árkolásokkal díszítve), amely feltehetően nem helyi, 244 Bónis 1947, I. t. 4. — Bónis 1942, 17, XVII. t. 27, 29. típus. A XVII. t. 30. típus áll legközelebb darabunkhoz. — Curk, Poetovio L, IX. t. 8. 245 Bónis 1942, 26, XXVI. t. 2,14 (hasasabb). 246 Bónis 1942, 199, 210. — Bónis 1947, II. t. 1,3. 247 Bónis 1942, 26—27, 208, 222, XXVI. t. 11., XXIX. t. 1. 248 Gabler 1973, 162. 249 Bónis 1942, 199—200, XXVI. t. 3. 250 Mócsy 1954, 186. 251 Radnóti A., A pannóniai római bronzedények. Diss. Pann. Ser. II. No. 6. Budapest 1938. XIV. t. 81. 252 Kuzsinszky B., A gázgyári római fazekastelep Aquincumban. Bud Rég 11/1932/ 76. ábra 3. 253 Kuzsinszky, i. m. 89. ^Schörgendorfer, 208, T.45.551—553. 255 Schörgendorfer, 165.