Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)
IV. A római temető értékelése
nyéket is gyártó — mesterek áruja volt annak a Galliából Britanniába tartó, sigillatákat szállító hajónak rakományában is, amely a Pudding Pan Rocknál süllyedt el a középső Antonius korban. 206 ) Bár a lezouxi import a tartományban általában erős— a sigülaták ára még a II. sz. közepén is viszonylag magas. Egy Flavia Solvában (Ausztria, ma: Leibnitz) talált sigillata karcolt feliratából tudjuk, hogy Cinnamus tálja 20 as-ba került; ez az összeg magasabb, mint egy jól fizetett katona egész napi zsoldja. 207 Érthető tehát, hogy az összetört edényeket nem dobták el, hanem ólomkapcsokkal erősítették össze még a II. sz. harmadik negyedében is. 208 (Az edények hasonló módon történő összeillesztésére Raetiából és Britanniából egyaránt idézhetnénk példákat. 200 ) Ilyen összeerősítés nyoma fedezhető fel a Szórvány/17, töredéken is. A magyarszerdahelyi temetőben talált rheinzaberni darabok a Severus korra keltezhetők — még ennél is későbbi időpontra tehető néhány pfaffenhofeni sigillata. Ez a III. sz-i Inn-menti műhely főként a dunai határzóna helyőrségeit ül. a hadsereggel szorosan összefonódott városi lakosságot látta el áruival. 210 Belső Pannoniában ugyanakkor ez az árufajta ritka. A magyarszerdahelyi 15. sz. darab (57/4. és 59/1. melléklet) ahhoz a csoporthoz attribuálható, amely a weterndorfi Helenius díszítőmotívumait használta. A Helenius stílusában készült edényeknek ez a jellegzetesen pfaffenhofeni csoportja tömegesen akkor jelentkezik, amikor a 233 évi alemann betörések során elpusztult westerndorfi műhely szerepét is a Pons Aeni-ben működő üzem veszi át. 211 A temető sigillataforgalma tehát nagyjából kétszáz éven át folyamatos; e díszkerámia segítségével a legkorábbi temetkezéseket az I. sz. közepére, a legkésőbbieket a III. sz. első felére keltezhetjük. A magyarszerdahelyi római temető sigillatáinak műhely, forma és leletegyüttesek szerinti megoszlását a 16. képen mutatjuk be. h) Kerámia (terra sigillatákon kívül). A terra sigillatákhoz hasonló kronológiai támpontot nyújtanak azok az északitáliai eredetű barbotinos díszű csészék töredékei, amelyek két sírban fordultak elő (36/17. és 39/8. mellékletek), két töredék pedig szórványos lelet volt (Szórvány/11.). A 36/17. és a Szórvány/11, példányokon barbotinos inda- és bogyódísz helyezkedik el, míg a 39/8. töredékek füles csészéhez tartoztak és szőlőfürtmotívumok mellett négy barbotinos vonalból kialakított mintát is találunk rajtuk. Mindegyik töredék világosszürke alapszínű, legtöbbjén megma6 R. Smith, Gallo-Roman red Ware recently recovered from the Rock. Proc. Soc. Antiq. London. 2nd ser . vol. XXII. (1907—1909) 401, 403. " Ld. R. Noll, Eine Sigillataschüssel mit Eigentumsvermerk und Preisangabe aus Flavia Solva. Germania 50 (1972) 148—152. 18 Ld. D. Gabler, Sigillaten, auf dem Gebiet des Palatiums von Gorsium. Alba Regia 13 (1972) [1974] 54, 56; D. Gabler, in: Vindobona — Die Römer im Wiener Raum. Wien. 1977. 120. ^N.—I. Walke, Reliefsigillata von Gauting. BRGK 46—47 (1965—1966) 38 t. 11. — további példákat ld. H. v. Petrikovits, in: Ph. Filtzinger, Die römische Keramik aus dem Militärbereich von Novaesium V. Limesforschungen 11/1972/119. 10 Ld. Gabler, D., Die Pfaffenhofen Ware in Pannonién. Acta Arch Hung 30/1978/ s. a. L1 Kellner, Pons Aeni 1969—1974, 79.
