Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)
IV. A római temető értékelése
nuntumból 19 ' 1 — ezeknek számát egészíti ki most a Poetoviohoz közeli Magyarszerdahely koracsászárkori temetőjében talált.példány. A többi későitáliai áru: Scarabantiában, Brigetioban, vagy Aquincumban 194 vagy díszítetlen edény, vagy más műhelyhez köthető, melyeknek kapcsolata az ismertetett csoporttal még bizonytalan. Ennek az árufajtának ritka előfordulása tartományunkban nem kronológiai okokra, hanem gazdaságtörténeti tényezőkre vezethető vissza. A délgalliai áru az I. sz utolsó évtizedeiben már Pannoniából is kiszorította az itáliai ipar termékeit, ezért L. Rasinius Pisanus és a többi hozzá közelálló mester sigillatája legfeljebb a tartomány déli és nyugati részére juthatott el a borostyánúton, vagy a Dunához vezető diagonális utakon, melyek az itáliai kereskedelem fő ütőerei voltak az I. sz. folyamán. Az egyetlen — már említett — délgallai sigillata a leggyakoribb típusok közé tartozik Pannoniában. A Traianus kori banassaci import erősödése elsősorban a limes menti lelőhelyek anyagában regisztrálható. A lezouxi sigülaták száma a legmagasabb anyagunkban; típusaikat tekintve ezek is igen általánosak. A legtöbb töredék az Antonius kori mesterekhez: Cinnamushoz 105 és Paternushoz köthető. Egy Cinnamus köréhez attribuálható tál peremén CINTVSMVS bélyege található, aki korongoló fazekas volt. Lezouxban, és elsősorban Cinnamus részére készített edényeket. 196 Ez a bélyegtípus meglehetősen gyakori Pannoniában, ismerjük Carnuntumból 197 , Brigetioból 198 , Vindobonából 191 ', Tüskervárról 200 és Aquincumból. 201 Az aquincumi példány a feltehetően 178-ban, a markomann—szarmata háborúk idején leégett edénybolt anyagában 202 tünt fel; a fazekas működési ideje tehát — Összhangban a verulamiumi 203 , a springheadi 204 és fishbourni 205 feltárások, ül. leletegyüttesek adataival — a 150—175 közötti időszakra tehető. (Ugyanennek a — dísztelen edélí,:i Klumbach, i. m. V. t. 2.; A. Oxé—H. Comfort, Corpus Vasorum Arretinorum. A Catalogue of the Signatures, Shapes and Chronology of Italian Sigillata. Antiquitas 4. Bonn 1968. 1558, 167. m k. Póczy, Norditalische Sigillatanachahmungen als zeitbestimmende Faktor im Wirtschaftsleben Pannoniens, Atti del Convegno Internazionale sui problemi della ceramica Romana di Ravenna, della Valle padana e dell'alto Adriatico. Ravenna 10—12. Maggio 1969. Bologna 1972. 263. — D. Gabler, Die Eroberung Pannoniens im Spiegel der Sigillaten. Acta Arch Hung. 23/1971/88—89; Vágó, 106. 195 Cinnamus áruinak kezeléséhez ld. A et V. Rae, The Roman Fort at Cramond Britannia. 5/1974/200. 196 CGP 272; a kelet-galliai Cintusmushoz ld. M. Vanderhoeven, Terra sigillata aus Mittel-und Ostgallien. Die Töpferstempel. Funde aus Asciburgium 3. Duisburg — Rheinhausen 1974. 14. Nr. 28. 1ÍI7 CGP 274. m Juhász, XLV. t. 76—77. 199 Gabler D., in: Vindobona— Die Römer im Wiener Raum. Wien 1977. 220, K. 67. 2l,ü Kiss A., A tüskevári római telep 1962—1963. évi feltárása. VMMK 6/1967/49. ^ l Juhász Gy., A lezouxi terra sigillata gyárak aquincumi lerakata. AÉ 49/1936/47. ' m Keltezéséhez és a leletegyüttesi újraértékeléséhez ld. Gabler D.—Kocztur É., Terra Sigillata Depotfund aus Gorsium. Alba Regia 15/1977/75. 0:i S. S. Frère, Verulamium Excavations. Reports of the Research Committee of the Society of the Antiquaries of London. London 1972. 255, 259. ' m A. P. Detsicas, A Deposit of Samian Ware from Springhead Arch Cantiana LXXXIIK1968) [1969] 38. 205 Cunliffe, Excavations at Fishbourne 1961—1969 II. Leeds 1971, Reports of the Research Commitee. Society of Antiquaries of London. 304.
