Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)
IV. A római temető értékelése
2. Jelen vannak a későitáliai sigülaták a ventimigliai IV. réteg anyagában — ennek kronológiai határai azonban nagyon tágak (i. sz. 15—90) 183 ; 3. Ostiában a Domitianus kori V. és az azt követő Traianus—Hadrianus kori IV. rétegben találhatók meg 18/f ; 4. Előkerült a personai temető 66. sírjában; a temető éremforgalma i. sz. 81-ig folyamatos. 185 A későitáliai fazekasok áruja nagy mennyiségben került elő Pompeiből 180 , de csak díszítetlen edények. Ebből H. Comfort arra következtetett, hogy a későitáliai mesterek Vespasianus korában, vagy esetleg valamivel előbb kezdhették meg működésüket, de relief díszes edényeket csak 79 után állíthattak elő. 187 Ebben az esetben persze egy olyan időbeli distancia (mintegy 40 év!) áll elő (az arezzoi reliefdíszű sigillatagyártás végétől számolva), amelynek távlatából nehéz elképzelni, hogy hogyan gyakorolhattak hatást az arretiumi hagyományok e fazekasok tevékenységére. Ennek az ellentmondásnak feloldását kísérli meg Lavazzari-Pedrazzini 183 , amikor arra utal, hogy a díszített áru hiánya Pompeiben talán nem kronológiai okokra vezethető vissza, hanem a kereskedelem, a kereslet sajátosságaival magyarázható. Nincs kizárva, hogy 79 táján a délgalliai ipar elsősorban reliefdíszes termékeket dobott piacra, míg díszítetlen edénytípusokban megfelelt az olcsóbb itáliai gyártmány is. 189 Mindenesetre e mesterek működése főképp Domitianus korára tehető, amit támogat az a körülmény is, hogy pl. a Sex. M. F. által gyártott mécsesek párhuzamai is erre az időszakra keltezhetők. A pannóniai anyagban igen csekély a későitáliai áru aránya, így a kronológiai kérdések megoldásában aligha nyújtanak segítséget. L. Rasinius Pisanus bélyeges töredék Óbudán a Kiscelli u. 10. sz. ház telkén került elő — a 73 évi felirattal kapcsolatba hozható tábor körzetében 190 — azonban ez az edény is díszítetlen. A magyarszerdahelyi 36. sírban talált edény tör ed éket egy — a Natalis csoporthoz köthető Traianus(-Hadrianus) kori banassaci áru keltezi — természetesen itt is fennállhat annak lehetősége, hogy a sírba egy korábbi, már használaton kívül levő tál került. A későitáliai sigülaták Itálián kívüli exportja a Liguriai tengerpart mentére, Hispániára, Észak Afrikára és a Földközi tenger nagyobb kikötővárosaira terjedt ki. Pannoniából alig néhány reliefdíszes példányt ismerünk: három Dr. 29. formájú táltöredéket Poetovioból 192 , egy másik Dr. 29. típusú edényt Car|s ! N. Lamboglia, Gli scavi di Albinzimilium. Bordighera 1950. 28. 104 Pucci 1973, 320. 185 J. Graue, Die Gräberfelder von Ornavasso. Eine Studie zur Chronologie der späten Laténe- und frühen Kaiserzeit. Hamburg. Hamburger Beitr. z. Arch. Beih. 1/1974/79. t. 3. 186 Comfort, EAA 16. 187 H, Comfort, Draft of Aticle „Terra Sigillata" for Enc. It. dell'Arte Antica. Kézirat 28. 188 Lavizzari —Pedrazzini 16 16 lj. 189 Pucci 1973, 322. l!Kt Póczy K., Római épületek Óbudán a Kiscelli u. 10. sz. alatt. Bud Rég 46/1955 41. 191 H. Klumbach, Der Verbreitungsgebiet der spätitalischen Terra Sigillata. Jbd () Rom—Germ Zentralrnuseums Mainz 3/1956 (Festschrift für E. Sprockoff) 117. m I . Curk, Terra sigillata iz Poetovija. CZN 4(XXXIX) (1968) 76—77, Nr. 218—
