Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)
IV. A római temető értékelése
tó korábbinak a Flavius kornál. Az Ohlenroth 2 típus feltűnése a Flavius kori táborok területén annak lehetőségét veti fel, hogy a forma Claudius uralkodásánál későbbi továbbélésével is számoljunk. A forma továbbélésére enged következtetni egy drobetai példány is, 161 melyen a legkésőbbi póvidéki fazekasok egyikének Q. S. P-nek jelzése olvasható. (Q. S. P. késői keltezését az indokolja, hogy készítményei a Magdalensbergen egyáltalán nem találhatók, ugyanakkor a késői madranoi temetőben a póvidéki fazekasok közül az ő áruja fedezhető fel egyedül. 102 Működési ideje tehát már mindenképpen az I. sz. harmadik negyede ill. az azt közvetlenül követő évtized.) Pannoniában ez a típus igen ritka; Poetovio gazdag itáliai anyagának alig 2%-a, 163 Savaria mintegy másfélszáz — főként északitáliai és kevés arretiumi sigillata ja közül pedig csak 7 sorolható ehhez a formához. 164 Zalalövőről 2 165 , Aquincumból 3I6G ilyen szélesperemű táltöredéket ismerünk; megtalálható ezen kívül Sírmiumban 107 és Carnuntumban. 108 A pannóniai darabok — így a magyarszerdahelyi is — általában bélyeg nélküliek. A magdalensbergi példányok alapján M. Schindler feltételezte, hogy egyedül L. Gellius műhelyében készülhettek ilyen tálformák 109 (-megerősíteni látszik ezt a feltevést egy GEL] LI bélyeges ovilavai példány is 170 ). A pannóniai darabok jó része valószínűleg ehhez a műhelyhez köthető, a drobetai tál Q. S. P. bélyege azonban ellentmond annak a feltevésnek, hogy ezt a formát kizárólag L. Gellius gyártotta volna. A 36. sírban talált táltöredék is egyike a legritkább típusoknak Pannoniában; ezt a töredéket díszítése alapján a későitáliai reliefdíszes sigülaták közé soroljuk. A későitáliai mesterek: L. Rasinus Pisanus, Sex. Mu(rrius) Fes(tus), Sex. Mu(rrius) Pi(sanus), L. Non(ius) Flor(us) és C. P.P. műhelye valahol Arezzo környékén keresendő; a lokalizálására tett kísérletek azonban mindez ideig megmaradtak a hipotézis szintjén. H. Comfort a fazekasbélyegek egy részének forma lunata alakjából kiindulva a műhelyt az ager Lunensis-en keresi 171 — ezzel szemben azonban jogosan tesz ellenvetést G. Pucci rámutatva arra, hogy a lunula mint bélyegtípus általános a Flavius korban — alkalmazást nyert pl. a téglabélyegeknél. 172 Megalapozottabb talán az a feltevés, mely a Pisanus cognomenből kiindulva Pisába, vagy annak agerjére próbálja helyezni a műhelyt — ennek archeológiai bizonyítása azonban még nem történt meg. A későitáliai műhelyek még részben Arezzo hagyományait folytatták, 173 161 G. Popilian, Ceramica romána din Oltenia. Craiova 1976. I. t. 1. mi M. Fransioli, La necropoli Madrano. Ann. della soc. Svizzera di Preistoria 47/ 1958—1959/74. 163 1. Curk, Terra sigillata iz Poetovija. CZN 4/1968'80. 1,; ''Vágó, V. t. 1—4, 8—10 165 Ld. 3. j. 1Gt j Ld. 4. j., továbbá Vágó, VI. t. 3, 1. m O. Brukner, Basic forms and technics of Roman provincial ceramics in Sirmium. Materijali VIII sa simpozijuma hronoloska i tipoloska determinacija rimske keramike, Jugoslaviji. Zenica 1970. Zenica 1971. II. t. 3. 1,;K Mus. Carnuntinum, Bad Deutsch Altenburg V. 627—3 töredék. 169 Schindler—Scheffenegger 153. 170 Karnitsch, Ovilava I. t. 5—6. 171 Comfort, EAA, 15. 172 Pucci 1973, 320. 17:í A. Stencio, Ceramica Arretina e terra sigillata tardo-italica. Acta RCRF 2/1959) 51—61.
