Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)

III.A kelta temető • értékelése

melléklet), és mivel gyermek mellett találtuk, a dörzskővel (9/3. melléklet) együtt inkább játékként került a sírba. g) Kerámia. A többi kelta lelethez viszonyítva talán a kerámiát lehet a legnehezebben keltezni. Csupán a LT—B és LT—D periódus formái különülnek el jobban.

108 A kerámiaanyag értékelésénél arra fordítottuk a nagyobb figyelmet, hogy a temetőn belül melyik sírokban fordulnak elő hasonló típusú formák. Nem lett volna értelme, hogy az aránylag egységes és nagy elterjedési területtel rendelkező formák analógiáit felsorakoztassuk, hisz ez csupán megerősítette volna a fentebb vázolt képet. A temetőből előkerült tálak egyik típusa az, amelyiknél a tál nyaka aránylag hosszabb szakaszon függőleges és válla élesebben, vagy kissé lágyabban törtprofilu (4/7., 19/8., 19/10., Szórvány'7.). Mindegyik alját omphalos díszíti. Ezek a tálak Hunyady 4. formájával azonosíthatók, amelyet a LT—C[ periódusra keltez, de a forma a LT—C

2 pediódusba is átmegy.

100 A 11/6. különlegesen nagyméretű tál ugyancsak hasonló formájú, de az előzőeknél sokkal mélyebb és nyaka rövidebb. A forma valószínűleg a LT—D periódusra datált Hunyady 10. formájának

110 prototípusa. Tálunk nem annyira élesen törtprofilú és nyaka is szélesebb, mint a 10. formáé. Ezt a tálat így a LT—C közepére keltezhetjük, amit a sírból előkerült fibulák is alátámasztanak. A tálak között három olyan példányt találunk, amelyeknél a nyak élesen kifelé dől. A 2/8. tál válla élesen törtprofilú, míg a 10/6. tál lágyprofilú és sokkal mélyebb. A Hunyady 5. formával (a LT—-Ci és LT—C

2 közös típusa) kapcsolhatók össze ezek a tálak, de példányaink nyaka egyenesebb vonalú

111 Külön kell kitérnünk a végsősoron ehhez a formához tartozó 11/5. tálra. Nyakának kiképzése az előzőekhez sorolja, viszont élesen metszett pereme és összképe emlékeztet a LT—B tálformákra. A tál a korai forma továbbélése lehet élesen törtprofilú vállal. A 7/1. tál Hunyady 8. formáját mutatja, így a LT—C közepére, vagy annál fiatalabbra kell kelteznünk.

112 A 35/3. tál élesebben törtprofilú vállával és a legnagyobb átmérő középmagasságra való helyezésével tér el a 8. formától. Az első, általunk említett csoportba sorolhatnánk a 37/2. mély tálat, de azoknál jóval mélyebb és különlegesebb formájú. Négy behúzott peremű tálat ismerünk a magyarszerdahelyi temetőből (13/9, 13/10, 30/12, 31/3. mellékletek). A Hunyady 9. forma

113 képviselője a 13/10. kissé duzzadt peremű tál és a 31/3. hasonló profilú, vékonyabb falú tál, míg a 13. sír másik, nagyméretű táljának pereme alig hangsúlyozott. A 9. formát Hunyady a LT—C2 és D periódus típusai között sorolja fel. A 30/12. tál élesen törtprofilú, behúzott pereme megvastagodó. A 30. sírt mindenképpen 108 Hunyady 1944, 127. 109 Hunyady 1944, 14. kép 4., 129. oldal. 110 Hunyady 1944, 131. 111 Hunyady 1944, 129. 112 Hunyady 1944, 130—131. 113 Uo,