Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)

III.A kelta temető • értékelése

ból készült, nyújtott tagokkal és pálcatagokkal díszített felületű lábperec dí­szítése révén emelkedik ki ebből a csoportból. Hasonlóan díszített kar- és láb­pereceket LT—C környezetből ismerünk. 68 Ebbe a csoportba tartozik még a 4/3. bronzkarperec töredék is. A 19/3. bronzkarperec töredék plasztikus és rovátkolt díszítése ugyancsak a közép LT időszakra jellemző. A 30. sírból egy egymásrafutó végű, díszített vaskarperec (XXI. t. 11.) került felszínre, amelynek analógiáit ugyancsak a LT—C periódusra keltez­hetjük. 69 Meg kell még emlékeznünk a Hunyady I. által közölt magyarszerdahelyi kígyófejes karperecről. 70 A bronzkarperec teste lapos szalag, amelynek közepén gerinc fut végig. Végein kis kígyófejek vannak, a szemek helyén kis lyukkal. Hunyady I. párhuzamként egy Esztergom-Szentgyörgymezőn és egy Keszthe­lyen előkerült karperecet említ azzal a megjegyzéssel, hogy a kelta ízléstől tel­jesen elütő motívumok eredetét a görög anyagban kell keresni és közvetítő­jükként a szkítákat jelöli meg. 71 Űj párhuzamokat mi sem tudunk megemlí­teni, viszont szeretnénk kiegészíteni a Hunyady I. által körvonalazott képet. Hasonló testű (bronzszalag éles gerinccel) bronzkarperec a galamboki darab is, 72 amely a LT—C közepére keltezhető és ezekhez sorolható a Keszthely­Felső Dobogó 3. sírjából előkerült két bronzkarperec. Utóbbiak kétségtelenül LT— Ci periódusba sorolható leletekkel együtt kerültek felszínre. 73 Az álta­lunk felsorolt azonos testű példányok végei profiláltak, nem kígyófejben vég­ződnek, de kiképzésük annyira egyforma, hogy e ritkábban előforduló kar­perecnél felvetődhet az azonos műhely gondolata. A karperec-típus nem lehe­tett hosszúéletű, használatukat a LT— Ci periódusra tehetjük. d) övláncok, övtartozékok. A magyarszerdahelyi temetőből csupán vasból készült példányok kerül­tek elő. Ezek között találunk sima, kétszeresen csavart tagokból álló láncot (26/1. melléklet); a 30/10. övlánc tagjait 3—5 csavarással készítették; több­szörösen csavart tagokból álló övláncot (13/7. melléklet); laposra kovácsolt, kétszeresen csavart tagokból összetevődő láncot (B/l. melléklet). A tagok egy­szeri, vagy többszöri csavarása, a csavart tagok laposra történő kovácsolása általános a keltáknál és fellépésüket a LT—C elején figyelhetjük meg. 74 Feltűnő, hogy a temetőből előkerült övláncok tagjainak kiképzése az ál­talános képet mutatja, végeinek díszítése viszont speciális. A „B" hamvasztó­hely laposra kovácsolt szemű övláncának horgos részét vésett vonal és cik­cakk minta díszíti és a horog gombja is mintázott (XLIII. t. B/l.) Az egyik es Benadlik—Vlcek— Ambros, Abb. 31:14. — Hunyady 1942, X. t. 25., XXIX. t. 8. — A Rezi—Rezicseri temető 59. sírjából került felszínre egy ugyanilyen vaskar­perec. A kísérőleletek LT—G> periódusra keltezhetők. 69 Hunyady 1942, XXIX. t. 11. — Hunyady 1944, 97. 7,1 Hunyady 1942, XIV. t. 6—7. — Hunyady 1944, 99—1ÜÜ. — Hunyady 1957, 28. 71 Hunyady 1944, 100. 72 Darnay K., A galamboki sírleletről. AÉ 13 1893/171. oldalon la—Ib. kép — Hu­_ nyady 1944, 98. — Hunyady 1957, 27. ' ]i Sági Károly leletmentése (Keszthely—Felső Dobogó). Köszönetemet fejezem ki az ásatónak, hogy a leleteket publikációra átengedte. 74 Hunyady 1944, 1Í8.

Next

/
Thumbnails
Contents