Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

III.Dalairól

SZÖVEG, DALLAM, RITMUS A dal teljességét a szöveg, a ritmus és dallam együttese, összefüggése adja. E három tényezőt vizsgálva érdekes tapasztalatokhoz jutunk. Mit tud a népdalról? Csak hallott róla, de nem használja a kifejezést. Ez a dalok egy részére vonatkozik, fogalmazza meg a maga módján. Ő csak a nótát, az éneket és a dalt ismeri. A világi énekekre a nóta, a dal (jó nóta, elnótázom, szép nóta, jó dala van), míg az egyházi énekekre az ének szót használja (szentes ének, templomba énekűtök). Egyszer-kétszer hallottam tőle az ária szót is ilyen mondatban: jó áriája van, jó dallama van' vagy én erre az áriára tudom, erre a dallamra, ezen a dallamon tudom'. Neki az „Üröm, üröm, fehér üröm"' vagy a „Kocsira ládát' kezdetű népdal is olyan kedves és nem többet adó, mint a Kéket nyiluk az ibolla, nëm sárgát vagy az A hërnyéki fenyveserdő aljába kezdetű nóta. Ha a népdal, a nóta, vagy az ének szót említem, ő elsősorban a szövegre gondol. Általában a szöveghez társítja a dallamot, s ezek alapján azt is mondhatnánk, hogy osztályozásnál előbbre való a szöveg, a dallam csak kellék e kollekcióban. Bizonyítja ezt az is, hogy dallamban nagyon ritkán helyesbítette, javította ki az általam dúdolt — a faluban vagy másutt felvett — népdalt, szövegnél viszont azonnal szólt az eltéréseknél. Amikor dalolásra biztattam, ilyen válaszokat kaptam: hát csak danógassunk; no, mondjuk el! A szöveg szó helyett nagyon ritkán a vers szót használta. Egy-egy dalhoz általában nem társul sok szöveg, dalainak 35%-a két versszakos, 34%-a egy versszakos, összesen ezerkétszázharminkét versszakot tartalmaz e kötet tőle. Nagyon nagy szám egy hetven—nyolcvan éves embertől. A dalok egy részénél a szöveg és a szövegsorrend is mindig azonos, néhány dalnál a sorrend változik. Változnak dalaiban a szereplő személyek is. Elmondása szerint énekelt ő Kossuth nevével is, katonaidejében Ferenc Jóskáról, de ott van Horthy Miklós neve is egyik-másik katonadalában. Nagyon sok a katonaszövegű dal a Szili-anyagban, viszont kevés a tréfás, derűs hangulatú. Talán ez is összefüggésbe hozható életével, egyéniségével. Áz is megfigyelhető, hogy a faluban énekelt versszakoknál van, amikor többet, van, amikor kevesebbet énekel. Az is előfordul, hogy egy dallam két különböző jellegű szöveggel kerül elő (143., 174., 188. stb dal), de az is előfordul, hogy azonos szöveg két dalban is szerepel (168—185., 211—224., 279—362., 216—334., 105—229. stb. dal). Ezen a hangon is szoktuk mondani — jegyzi meg ezekhez a dalokhoz. Máskor meg úgy érzem, csak véletlen lehet e társítás. Ezek zömmel akkor fordulnak elő, amikor a dalolás heve vagy a magnetofon hatása késztette az énekest a megállás nélküli énekre. Ezek is a ritkábban énekelt dalok közül kerültek ki. A magnetofon jelenlétével magyarázható az olyan jelenség is, ami a 275. számú dalnál tapasztalható. Nem keresi a szöveg értelmét, csak a megszokott szavakat rakja egymás mellé, a példa szerint nem helyesen (Meglátjátok a más falusi babáim, sirva fakadnátok). Elmondása szerint a dalokat hallás után tanulta. Együtt rögződött a dallam és szöveg. Szöveget nëm köllött leírnom, megtanútam a pajtásaimtu. Viszont az írás utáni szövegtanulásra utal a néha előforduló betű szerinti kiej-